A Széchenyi István Gimnázium diákjának szavalata nyitotta meg a tegnap esti megemlékezést. Ezt követően az Ökumenikus Lelkészkör nevében Máthé György köszöntötte az emlékezőket. Az esperes, plébános saját személyes élményén keresztül osztotta meg érzéseit és gondolatait 1956-al kapcsolatban. Gyermekkorát Gödöllőn töltötte, mindössze 5 és fél éves volt, azt azonban érezte, hogy van valami a levegőben – fogalmazott Máthé György.
– Az amit én látok sokszor az 56-os filmekben, hogy egy rádiót embertömeg, főként férfiak körbeállnak, olyan megdöbbent szemekkel, óriási figyelemmel, ezt én a saját házam udvarában átéltem gyerekként, mert tényleg így volt. –
Információt csak a rádióból tudhattak meg – folytatta az esperes. Az utcabeliek felajzott lélekkel járkáltak fel alá és találgattak: vajon mi történhet Pesten. – tette hozzá. Majd eljött november 4-e és nem volt több kérdés a gödöllői polgárokban sem. Szovjet harckocsik lepték el a települést.
-Megállt egy egy harckocsi, a csövet ráirányította a házra, hozzánk 5 szovjet katona érkezett. Egy feltűnően intelligens orosz és négy mongolképű, fiatalok, fegyverekkel, mindent kutattak. Mi természetesen az öcsémmel kint voltunk az ablakban, de anyám azonnal lerántott minket, mert a helyzet nagyon veszélyes volt. –
1991 július 19.- én 15 óra 1 perckor elhagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katona. Ezzel ugyan véget ért egy korszak, ám soha nem szabad elfelejteni a forradalom és szabadságharc áldozatait – hangsúlyozta Máthé György. Az