Papp István Szudánban lakott az ENSZ bázistól két kilométerre. 2010-ben egy állig felfegyverzett katona jelent meg szállásán, később többen is csatlakoztak hozzá. A lakáson tartózkodó Papp Istvánt megkötözték, elrabolták.
-Az ember azt csinálja, amit mondanak neki. Esze ágában sincs ellenállni, nincs idő gondolkozni olyan gyorsan zajlanak az események, hogy megy. Megy azután, amit mondanak.” – mondta Papp István nyugállományú alezredes.
91 napon keresztül raboskodott. Ez idő alatt szabadég alatt egy háromméteres láncon tartották, puliszkát, tejet és kávé-tea keveréket kapott. A három hónap alatt néha elhitették vele, hogy kivégzik. Bekötötték a szemét, letérdeltették, majd az utolsó pillanatban széttéptek egy papírt, hogy tévedés történt.
-Én végig szabadég alatt voltam. Egyetlen egy nap, sem éjszaka nem voltunk fedett helyen. Az első pár napot csádi területen töltöttük – ez a kormány ellenőrzésétől messze lévő terület. Végig olyan helyen vittek körbe-körbe, ahol nem volt kormányjelenlét, sem rendőrség sem pedig katonaság. Nekem az volt a feladatom, hogy egészséges maradjak, a többit ők lebonyolítják: tárgyalnak és ennivalót adnak. Ezt megtették, én is egészséges maradtam. A 91 napban feltalálta magát az ember, a katonai múltam sokat segített a túlélésben. Nem kívánom senkinek.” – tette hozzá Papp István.
Egyik reggel közölték vele, hogy mindenét hagyja hátra, mert szabadul. Egy gyalogösvényt mutattak neki, melynek végén egy fehér terepjáró állt. Odafutott, közben sok minden lejátszódott fejében, hogy eladják egy másik bandának, de nem így történt. A szudáni titkosszolgálat emberei várták, akik az ENSZ egyik központjába szállították, onnan pedig haza Budapestre.