A díszőrök felvonulásával kezdődött a katonai tiszteletadás a Körösi úti temető honvédségi parcellájában. A Szolnokra települt alakulatok és az itt elhunyt katonákat képviselő külföldi delegációkat Szolnok alpolgármestere köszöntötte. Szabó István emlékeztetett arra, hogy a megyeszékhely, háborús emberveszteségei mellett mindenkor megadta a tiszteletet az itt elhunyt katonáknak akár szövetségesek, akár ellenségek voltak.
“Szigorúan csak a történelmi Magyarország területén 45- 60 ezer főre tehető a II. Világháborúban elesett magyar katonák száma. Legtöbbjük a kórházakat működtető megyeszékhelyeken, valamint azokon a településeken nyugszanak ahol tábori és vöröskeresztes kórházak működtek.”
Az elszenvedett veszteségek ellenére Szolnok ma is fontos katonaváros, ahol közvetve a gazdaság fejlődését is megalapozta a honvédség jelenléte…. Nem sokkal a megemlékezést követően a város másik pontján, a Széchenyi lakótelepen várták az emlékezőket. A 2000 szeptember elsején fölállított kopjafánál Szolnok történelmének fényes pillanatait idézte meg Rehó János. A körzet önkormányzati képviselője hangsúlyozta- a dátumról, ami Szolnokot egyszerű mezővárosból dinamikusan fejlődő megyeszékhellyé tette, ma is fontos megemlékezni.
“Ez a dátum a vasút Szolnokra érkezése volt és azt gondolom, hogy tökéletes választás volt. Ha csak azt vesszük, hogy több mint másfél évszázad távlatában a vasút továbbra is az egyik legfontosabb közlekedési, áruszállítási ágazat, akkor érthetővé válik ennek a döntésnek a jelentősége.”
A kopjafánál a helyi civil szervezetek és a lakótelepen működő intézmények képviselői helyezték el a tisztelgés és emlékezés koszorúit…. Szolnok nagy napjára, 1847 szeptember elsejére emlékeztek a Szent István téren is, ahol a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesületének elnöke, Deák Jánosné mondott beszédet. A téren zenében, prózában idézték meg a múltat, ami- mint elhangzott- egyben jelenünk is. Stabil alap, amire büszkén építhetjük akár a jövőt is.