Az összetartozás kenyerének receptje már évek óta megvan, az egyik fontos kelléke a só, amit ezúttal is Erdély adott. Ha pedig Erdély és só, akkor Parajd. Tóvalvi Csaba a Parajd mellett korondi üzemében készíti a parajdi sótömbből a kenyérbe valót. A vágás, darálás és csomagolás után pedig boltba kerül a kész termék, mi is innen választottunk.
-Ez a természetes darált só, ilyen szép fehér sótömbök vannak megőrölve, amiben nincs kén, jód és, ami a legfontosabb, hogy nincs benne a csomósodási gátló.” – mondta Tóvalfi Csaba.
A sót innen elvittük Sepsiszentgyörgyre, ahol már Diószegi László pékmester várt minket.
-Na sziasztok! Isten hozott Székelyföldön! – Köszönjük a meghívást, szervusz!”
A pékségbe elvittük a hozzávalókat: alföldi lisztet, felvidéki pityókát, délvidéki kovászt, kárpátaljai forrásvizet és a parajdi sót. A pékmesterek pedig azonnal neki is láttak a Kárpát-medence Kenyerének elkészítéséhez. Idén visszatértünk a gyökerekhez, a Művésztelep felújítása miatt Erdélyben sütöttük a kenyeret és újra Diószegi László volt a házigazda.
-Ez egy olyan hagyomány, amit nyolc éve csinálunk és remélem azt mondhatjuk 80 év múlva is, hogy a hagyományt meg tudjuk őrizni és az utókor fogja sütni az összetartozás kenyerét, Szolnokon, Szentgyörgyön bárhol a világon, de ezt meg kell sütni.” – mondta Diószegi László pékmester.
A dagasztás és kelesztés után pedig jött a az egyik legizgalmasabb munkafázis, a bevetés. Ezúttal – mivel a kenyér tésztája is könnyebb – sokkal gyorsabban végrehajtották a pékek ezt a műveletet. Hét órával később készültek ezek a képek, kinyílt a kemence ajtaja és megpillantottuk az elkészült Kárpát-medence Kenyerét.
-Gyönyörű, nagyon szép, meglátjuk a végén mi lesz, de ilyen szép még nem volt.” – mondta Földes István.
-Nagyon tetszik nekem is, szépen megemelkedett a kenyér. Nagyon jól sikerült, hogy mitől? Szerintem jól dolgoztak a pékek.” – mondta Árok Attila.
Ezután következett a jól megszokott reszelés, a megégett kéreg alatt ott volt ugyanis az aranybarna héj. Elkészült a Kárpát-medence kenyere, idén is szemet gyönyörködtető és mellett ízletes lett. Munkánk azonban ezzel még nem ért véget, hiszen a programban résztvevő városok számára idén is készítettünk testvérkenyereket. Ennek gyúrásában két régi ismerős, a Diószegi Pékség két pékje Kanyó Gyula és Simon István is segédkezett.
-Nagyon jó érzés, hogy megint a kollegákkal sütünk, nagyon szerettünk volna elmenni Szolnokra, de most így adódott, hogy itt Szentgyörgyön sütjük meg a Kárpát-medence kenyerét.” – mondta Kanyó Gyula.
A dagasztás és a tészta kelése után egyesével vetették be a testvérkenyereket a kemencébe, majd 3 óra sütés után vették ki azokat – ezeket visszük el a határon túlra és egy magyarországi településre.