Molnár Mátyásné Etelka néni meséli gyermekkori emlékeit, kezében édesanyja lánykori képével, aki szolnoki, paraszti népviseletben volt lefényképezve. Etelka néni 1928. július 25-én született Szolnokon, egy városhoz közeli tanyán. Gazdálkodó családban nevelkedett. A 6 osztályt a Kassai úti iskolában végezte.
-Akkor a Délibáb útiba fejeztük be a 7. 8-ot a 40-es évekbe, de már akkor Pesten is bombázták a gyárakat, úgy hogy tankönyvünk se volt, úgy tanítottak bennünket magyarázat után.”
1944-ben Szolnokot is elérte a front. A németek és az oroszok egymást lőtték. Egy lövedék Etelka néniék lakását is eltalálta, ami szét is robbant. Etelka néni – akkor, 16 évesen- orosz orvosok és ápolók kezei közé került, hisz a lába és az arca is sérült. Elmondása szerint sajátjaként gondozták, ápolták őt.
-Az orvos, aki egész nap mellettem volt és nézte mindig a – de annyira lőttek. Hogy nem tudtak elvinni onnét, annyira hullott a szilánk meg a lövedék- és az orvos ott volt egész nap és este azt mondta: neki menni kell, mert a front előre haladt és neki ott kell lenni, ahol harcolnak és a sebesültek vannak. És másnap a segély hely mellettünk volt és azok vitettek be a kórházba, de viszont ott meg nem volt se orvos, se kötszer, semmi. Az az orvos, aki előző nap mellettem volt, valahonnan a Jászságból visszajött lóháton: hogy mi van a kislánnyal.”-tette hozzá Etelka néni.
A viszontagságos korai éveket követően Etelka néni férjhez ment, majd munkába is állt. A lánya születése után a Dohányfermentálónál, majd a Patyolatnál, s végül a Volánnal dolgozott telefonközpontosként. Etelka néni nyugdíjas éveiben sok időt tölt unokáival, dédunokáival és hódol kedvenc hobbijának: az olvasásnak és a keresztrejtvényfejtésnek. Szellemi frissességét ennek és a szerető család gondoskodásának köszönheti.