Magyarországon több mint nyolcszázezer alkoholistát tartanak számon, de a szenvedélybetegek tényleges száma, ennél jóval magasabb. Sokan rejtve küzdenek és élnek együtt a betegségükkel, pedig az önsegítő csoportokban megértésre és egy másfajta, elfogadó értékrendre lelhetnének. A hétvégén közel hétszázan gyűltek össze a Tiszaliget Turisztikai Központban, hogy megosszák egymással tapasztalatikat a 12 lépésből álló felépülési programról. Ennek első lépése, hogy az egyén beismeri függőségét és azt, hogy az élete irányíthatatlanná vált. A hétvégi találkozón már azok vettek részt, akik ezen a lépésen túl vannak. Ilyen István is, aki a 11 és fél évig tartó pokoljárásáról beszélt.
-Hát, halál közeli élmények, tehát 6 órám volt hátra, olyan balesetet szenvedtem. Abból se tértem észhez. Bezártak, rendőrségi fogdán ébredtem, voltam börtönbe Nagyfán, tehát végig éltem mindazt, amit az alkoholisták nagykönyve leír.”
István – saját élményei árán- ma már segít az alkoholfüggőkön és évek óta tisztán él. Klaudia 635 napja józanodik. Õ már gyermekkorában megtapasztalta milyen egy alkoholista szülővel élni. Éppen ezért hivatásának választotta, hogy szenvedélybetegek ápolásával foglalkozzon.
-Én is menekültem otthonról, rengeteget költöztem. Emiatt is valószínűleg a pszichiátrián kezdtem el dolgozni, hogy segítsek beteg embereken – ugye, ott alkoholistákkal is foglalkozunk és akkor még nem vettem észre, hogy én is belecsúszok ebbe az oldalba, hogy nem csak ápolok, hanem én is alkoholistává válok.”
Sokan a szégyenérzet miatt nem mernek szakemberhez fordulni, annak ellenére, hogy tudják, az alkohol lejtmenetbe állította életüket. Béla ezt egy válás után felismerte és orvoshoz fordult. Az ő kálváriája 8 évvel ezelőtt kezdődött. Ma már jól van. Rengeteget segít neki az irodalom és az Anonim Alkoholisták közössége. De elindulni a gyógyulás felé – neki sem volt könnyű.
-Az első lökést – nekem legalább is- a kórház adta meg. Ott kiszárítottak az italtól és ott ajánlották ezt a lehetőséget. És onnantól kezdve, gyakorlatilag saját tapasztalatára van utalva az ember, ha hajlamos komolyan venni ezt a józanodást.”
A program egyfajta spirituális szemlélettel támogatja a szenvedélyüktől elváló betegeket. Sokaknak ez Istent jelenti, másoknak a közösség szellemét.
-El kell fogadnom azt, hogy van egy nagyobb erő, ami engem irányít. Ezt úgy kell értelmezni, mikor piáltam, akkor én rendeztem. Én szerepeltem, én voltam a maszkmester, mindent én és én tapsoltam saját magamnak, senki nem tapsolt meg.”
A társadalom megbélyegzi az alkoholista embereket és szélsőséges képeik vannak róluk: miszerint csak az árokpartján fetrengő, mosdatlan emberek lehetnek alkoholisták, holott rendezett(nek tűnő) életvitelű, művelt emberek is küzdenek ezzel a betegséggel. A segítő csoportokat egyre több huszonéves keresi föl, akik érzik, változtatniuk kell.5885 A döntést egyedül kell meghozni, viszont a változás és gyógyulás útját, nem egyedül kell megtenniük. Hiszen ebben segítenek a szakemberek és az Anonim Alkoholisták közössége.