Messze elhallatszódott a tenyőszigeti harangszó a múlt században. Akkor, mikor 190 dűlőből álló, összetartó közösség élt a térségben. Egészen 1959-ig, amikor megkezdődött az úgynevezett -TSZ-esítés”. Ennek következményeként a tanyavilágban élő családok, mintegy 800 -an elvándoroltak. 149 tanyát bontottak le és a hontalanná vált földművesek, gyermekeikkel együtt a környező településekre kényszerültek költözni.
-Mindannyian itt születtünk, itt éltünk és úgy érezzük, szüleink, nagyszüleink nagyon sokat szenvedtek, gürcöltek azért hogy itt, a tanyavilágon, a tanyákon megfelelő életteret biztosítsanak számunkra és kényszerítették őket arra, hogy elhagyják ezt a kedves helyet.” -nyilatkozta Sulák Istvánné.
A műemlék, nemcsak a rokonok előtt, hanem Tenyősziget legendás tanítója: Tasi Margit tanító emléke előtt is fejet hajt. Sütő Gyulának -egykori tenyőszigeti lakónak -több rokona is helyet kapott az emléktáblán.
2008-ban született meg az ötlet, hogy emlékművet állítsanak a felmenőknek. Ezt egy tíz éves szervező munka követte, míg végül 2018-ban végre ünnepélyesen átadták az alkotást.
-Õseinknek, elődeinknek, nagyapáinknak, apáinknak. Nagyon ük szülőkig nem megyünk vissza, mert 927-ben – tudomásom szerint- népesült be a sziget- és azoknak az emlékére.”-nyilatkozta Sütő Gyula.
Az emlékmű létrehozását Szolnok, Törökszentmiklós, Szajol, Kengyel települések vezetősége is támogatta. A legnagyobb anyagi segítséget azonban Rákóczifalva önkormányzatától kapták. Így közel 3 millió forintból készülhetett el a mű amely Molnár Gyula és Keresztesi József mesterek keze munkáját dicséri.