‘
Történelmi zászlók alatt vonultak évszázadokon át a magyar vitézek, majd később katonák a csatákba és a háborúkba.
-Árpád korától szinte nem volt olyan évszázad, amikor ne kellett volna megvédeni a hazát és a szabadságot valamely külső támadóval, agresszorral szemben. Emlékezzünk a tatárok ellen reménytelenül harcolókra, Hunyadi vérteseire, a török vész végvári vitézeire, a kuruc bocskorosokra és talpasokra és ’
48-ig viselt valamennyi háborúban összesen. Az ország akkori teljes területéről, több mint 1,5 millióan vonultak a zászlók alá. A veszteségek minden előzetes várakozást fölülmúltak, ezért ennek pótlására a háború során, még 2 millió férfit köteleztek állandó katonai szolgálatra. A bevonultak 17 százaléka elesett, 20 százaléka megsebesült.” – mondta Eszes György százados
1924-ben törvényben is rögzítették, hogy minden év május utolsó vasárnapja a magyar nemzet hősi halottainak emléknapja. A nemzet így igyekezett és az utódok így igyekeztek tisztelegni elődeik emléke előtt.
Az első világégés után alig telt el két évtized, amikor újra hadba hívták a magyar férfiakat, és újabb erőfeszítést vártak el az otthon maradt szülőktől, feleségektől és gyermekektől.
-’