Megyeri Zsolt a Szolnoki MÁV egykori sportolójaként, néhány társával kezdett el hosszútáv futással foglalkozni. Az edzések sikerességén felbuzdulva -először a Bécs-Budapest futóversenyeken indultak. Ezt követően született meg az ötlet, hogy elfutnak az akkori olimpia helyszínére: Barcelonába. Erre speciálisan készültek, hétvégenként délelőtt és délután is 40-40 kilométert futottak. Mindez 1992-ben történt. A szerződéses katona egyik kollégája: Tiger Zoltán, a tavalyi év végén elindított a Facebookon egy kezdeményezést: a katona teljesítménye előtt tisztelegve jubileumi emlékfutást szerveztek.
-Az év utolsó hónapjára, decemberre datáltuk ezt az időpontot, és közel 30 futó ugyan így, egy hónapon keresztül teljesítette ezt a 2140 kilométeres távot. Volt, aki kevesebbet tudott hozzá tenni, volt aki többet, de ez úton szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett ebbe a kihívásba.”
A táv utolsó métereit ma, a Tiszaligetben tették meg. Az immáron 51 éves sportoló életének – a mai napig is- szerves részét képezi a futás.
-Amikor valami gondja van az embernek és kimegyek futni egy hosszút vagy egy kicsit rövidebbet is, nem fog megoldódni a problémám, de egész másképp látom a dolgot. Tehát én azt gondolom, mindenképpen érdemes, azt nem mondom, futni érdemes, de nem akarok senkit csak erre rábeszélni. Ha már lemegy az ember úszni, biciklizni, labdázni, mozogjon egy kicsit, az biztos, hogy fontos.” -mondta Megyeri Zsolt.
A 3 gyermekes édesapa tapasztalata szerint, a fiatalokat nehéz sportolásra ösztönözni. Úgy látja, a futást általában idősebb korban kezdik el, mikor már belső igénnyé válik. Elkezdeni viszont sosincs késő, testre és lélekre gyakorolt jótékony hatása minden korban megmutatkozik.