A tizenkét évvel ezelőtti tiszai ciánszennyezésre emlékeztek ma a Tiszai Hajósok terén. 2000 január 30-án 100.000 köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a nagybányai bányavállalat létesítményéből a Lápos folyóba, onnan a Szamosba, majd a Tiszába.
Tizenkét éve annak, hogy százezer köbméternyi cián- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből a Tiszába. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán. A magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak mérséklésére, a Tisza menti települések ivóvíz-ellátásának biztosítására, az élővilág megóvására, illetve a tömeges halpusztulás után a tetemek eltávolítására. Az élővilág már 2001-ben kezdte visszahódítani azt a élőteret, amit korábban a méreg elvett tőle. Hecker Róbert metodista lelkész egy hasonló kaliberű tragédiával, a vörösiszap katasztrófával vetette össze a ciánszennyeződést – a felelősség oldalról megközelítve. 2000-ben több csapás is érte a szőke folyót: a ciánszennyezésen túl, márciusban újabb nehézfém szennyezte a Tiszát, majd áprilisban a valaha mért legnagyobb áradás vonult le rajta. A jelenlévők a beszédek után a Tiszavirág gyalogoshídra vonultak. Majd az emlékezés virágait onnan dobták a legmagyarabb folyóba.