Trónfosztás a kosárlabda NB I-ben. A bajnoki döntő utolsó mérkőzésén Székesfehérváron egyszerű volt a képlet: aki győz az bajnok. A Szolnoki Olaj csapatának gyakorlatilag végig az eredmény után kellett futnia, amikor közelebb kerülhetett volna vetélytársához rendre hiba csúszott a játékába, így végül 75-66-ra győzött az Alba és 13 év után újra bajnok lett.
Székesfehérváron visszatért a kezdőbe a Sead Sehovic, ismét Kalve padozott. Az összes jegy már elővételben elkelt a tényleges bajnoki döntőre, egy talpalatnyi hely sem volt, tömve a hazai és a vendégszektor egyaránt. Azt már a találkozó elején látni lehetett, hogy nem lesz egy pont gazdag találkozó, mindkét fél kemény, szigorú védekezéssel nyitott, mindkét szakvezető a biztonságot helyezte előtérbe. Az első pontot a hazaiak szerezték, Hollis dobott be egy büntetőt, majd Sehovic duplával válaszolt. Utána több sikertelen dobást is beírhattunk a jegyzőkönyvbe, mind az Olaj, mind az Alba neve mellé, de ez betudható a már említett kőkemény védekezésnek. Aztán egyik pillanatról a másikra fellazult az Alba hátsó alakzata, nem is kellett több a Szolnoknak, Bell 6-0-ás rohamot vezetett és magához ragadta a vezetést a bajnoki címvédő, amit a hetedik percig tartott is, de a nyolcadikban már a mieinknek kellett futni az eredmény után. Ezt még sikeresen meg is oldották, merthogy az első negyed vége 12-12 lett. A kis szünetben a két edző vélhetően a támadások pontosabb és gyorsabb befejezésére hívhatta fel játékosai figyelmét, aminek úgy tűnt, hogy meg is lett az eredménye. Öt pontot dobott zsinórban az Alba, utána majd egyperces kosárszünet. Ezt Gay hármasa törte meg, majd jött egy újabb hazai kosár Jones-tól, így nem tudott közelebb férkőzni az Olaj. Jött az újabb egyperces kosárpauza, majd Gay és Báder büntetőivel 1 pontra csökkentette hátrányát Asceric csapata. A vezetést azonban nem tudták átvenni, sőt újabb – ezen a meccsen – jelentősebbnek nevezhető hátrányba kerültek a mieink. Hollis majd Keller zsákolása után 26-18 állt a táblán. Ekkor elbizonytalanodtak a mieink, akadozott a gépezet támadásban és védekezésben egyaránt és hiába szerzett Báder és Florence négy pontot 29-22-es hazai vezetéssel ért véget az első félidő. Borzasztóan kevés pont esett a Fehérvár pedig rendesen meg is kapta a hazai pályát, a 3-10-es faultarány önmagáért beszél. A térfélcsere után is a hazaiak kapták el elsőként a fonalat. A jól dobó légiósaikkal egyszerűen nem tudtak mit kezdeni Horváthék, többször is a mentális határt, a 10 pont környékét veszélyeztette a különbség, de átlépni nem tudták – sokat hibáztak utána, talán egy kicsit könnyelműsködtek is.
Ez pedig, ahogy szokott lenni megbosszulta magát: Gay és Báder pontjaival 5 pontra jött fel a Szolnok. Tovább csökkenhetett volna a hátrány, de 45-40-nél Gay távoli dobása kipördült a gyűrűből, az Alba viszont nem hibázott, így 45-43 helyett 50-40-et mutatott a tábla. A negyed végére még 4-4 pontot írtak ehhez a csapatok, maradt tehát a 10 pontos különbség. A záró felvonásban próbált újítani a Szolnok, de valahogy nem volt benne a meccsben a fordítás lehetősége. Volt, hogy hat pontra is visszajöttek a mieink, de utána ismét felpörgött az vendéglátó és visszaállította a megnyugtatóbb 10 pontos különbséget. Ekkor már minden mindegy alapon kitámadott az Olaj, próbáltak labdát szerezni, egyszer-kétszer sikerült is, de eladott labdákból sem volt hiány – így pedig nem lehet bajnoki döntőt nyerni. Németh még dobott két hármast, de ez már nem osztott nem szorzott, 75-66 győzött az Alba Fehérvár és 13 évnyi szünet utána fennállása során negyedszer bajnok lett. A szolnoki együttes a kupaezüst után a bajnokságban is ezüstérmet szerzett, történelme során harmadszor. Az idei szezon igencsak felemásra sikerült: a mieink elindultak Európa egyik legerősebb pontvadászatában az Adria Ligában, ahol Euroligás és Európa Kupás sztárcsapatokkal játszottak hetente és nem vallottak szégyent. Sőt, tizenkettedik helyen végeztek. 26 meccsből 9-et megnyert. A EuroChallenge sorozatban a csoportkörben kezdtek a mieink, továbbjutottak, de a 16 között ezúttal véget ért a kaland – ebben a sorozatban 12 találkozót játszottak Báderék, itt 6-6-os mérleggel zártak. A magyar bajnoki középszakaszban 10 meccsen 8 győzelem és 2 vereség a mérleg, a rájátszásban 13 meccs, 8-5-ös mérleg. A negyedik sorozat volt az Olaj életében a Magyar Kupa, ahol szintén ezüstérmet szereztek, itt 6 meccsen 4-2-es mérleggel zártak. Összegezve: 67 mérkőzés, 35 győzelem és 32 vereség. A döntőbeli ellenfelünk 53-at. Ez pedig a szezon végére meglátszott. A mieink fáradtabban mozogtak, mint az Albások, talán ennek is betudható az elveszített bajnoki döntő és a trónfosztás.