Falusirató. Tiszabő község virágzó múltját állítja szembe a mai valósággal az a kötet, melyben helyi idős emberek emlékeznek az egykor megélt szebb napokra. A könyvet a Verseghy Kör keddi előadásán mutatta be az ötletgazda szerkesztő.
Egykor büszkén vállalták tiszabői származásukat. Ma azonban sír a lelkük, ha rátekintenek falujukra. Ez derül ki azokból az írásokból, melyeket „Falusirató„ címmel gyűjtött csokorba a szerkesztő. Dr. Horváth Károlyné körlevélben kereste meg az idős helyieket- vessék papírra emlékeiket. Felhívása nyomán húsz, közlésre érdemes munka született- benne öröm és keserűség sajátos- egyfajta „tiszabei„ keverékével. Más volt a világ régen. Boldog és felhőtlen, jóllehet kemény munkával terhes. A „tiszabeiek„ ahogy magukat nevezik, az élet örömeit és szomorúságait megosztották egymással. A régi fotókról mosolygó arcok tekintenek ránk a cséplőgép mellől, a búcsúban, a csigaleves és a lagzikalács készítése közben. *Sokan közülük már nem érhették meg a kötet kiadását, mint ahogy a falu pusztulását sem. Az összedőlt lakóházak sokkoló képe, az elnéptelenedett utcák, elgazosodott kertek mind- mind azt hirdetik, Tiszabő napjai meg vannak számlálva. A könyv egyszerre keserves jajkiáltás és értékes helytörténeti dokumentum, mely kutatásra épp úgy alkalmas, mint nosztalgiázásra.
SzolnokTV ArchívumSzolnokTV Archívum