Munkában a Hortobágyi nemzeti Park Igazgatóság szakértője, Sallai Zoltán. Az un. elektromos kecével a folyó szolnoki szakaszának medrét pásztázzák ősz óta a szakemberek.
“Ez nem jár a halak elpusztulásával a közhiedelemmel ellentétben, mindössze ilyen néhány percig, másodpercig tartó oxigénhiányos állapotot idéz elő a halakban, utána magukhoz térnek és el tudnak úszni.”.
Ez a helyzet a rákokkal is, melyeket a regisztrálás után azonnal szabadon engednek. Feltéve, ha szerencsével járnak… Van ugyanis amikor egyet sem sikerül kifogni. A Tisza középső szakaszán elsősorban a tízlábú rákok két jellemző faja- az őshonos kecskerák, és az inváziós cifra rák fordul elő. Az őshonos faj pár éve jóval nagyobb egyedszámban volt jelen.
“Most sajnos sokkal sötétebb a helyzet. Tegnap Kiskörétől jöttünk le egészen Szolnokig és az őshonos kecskerák egyedeiből egyáltalán nem sikerült fogni, csak kizárólag idegenhonos cifra rákot fogtunk öt mintaszakaszon.”
A cifra rák eredetileg Észak- Amerikában él. Mára viszont a hazai körülményekhez is jól alkalmazkodott.
“Kicsikét hasonlít a kecskerákhoz, de az ollói jóval rövidebbek és kicsivel sötétebb is a színezete.”- tudtuk meg Monoki Ákos tájegység- vezetőtől.
A Tiszában élő tízlábú rákok őshonos faja érzékeny a víz tisztaságára, míg az agresszívabb jövevények ellenállóbbak a kedvezőtlen körülményekkel szemben.
“Egyrészt ugye a vízszennyezés ami nagyon jelentős mértékben hozzájárul az élőhelyük minőségének a romlásához, másrészt pedig egy úgynevezett rákpestis ami több éven keresztül is felbukkant, illetve nagyon hosszú ideje jelen van a hazai vizeinkben.”
A felmérés során halak is gyakran a hálóba kerülnek. Köztük olyanok- például a német bucó, vagy a bolgár csík- amit ugyancsak az eltűnés veszélye fenyeget. A kutatással a Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Õrszolgálata igyekszik rávilágítani arra is, milyen veszélyforrások jelentenek kockázati tényezőt a folyó élővilágára.