Szabó István köszöntötte a művészt és az érdeklődőket tegnap délután a Damjanich János Múzeumban. Györfi Sándor először gyermekkoráról szólt. Büszke paraszti származására, apja is lovas ember volt – mondta, sokat vigyázott az állatokra, ha kellett ekével szántott. A szobrászatot is a kunsági sárnak köszönheti.
-Amikor gyerekkoromban elkezdtem nézni a felhőket, mert ménes is volt a tanyában, sokszor száz lovat is őriztem, meg dolgoztam a TSZ-ben apám TSZ tag volt, akkor az ember gondolata elmegy, meglátja a felhőket , vajon mit látunk a felhőkbe. És akkor ott van az a jó karcagi sár, én is elővettem, mert hát volt, és így agyagból gyúrtam az első szobraimat. – -mondta Györfi Sándor.
Györfi Sándor idén márciusban vehette át Kossuth díját a magyar kultúra, főként a kun hagyományok megőrzését és népszerűsítését szolgáló alkotóművészete, a paraszti világ mellett a magyar történelem jeles alakjait megörökítő alkotásai, valamint érmeket, plaketteket és grandiózus köztéri szobrokat is magába foglaló gazdag életműve elismeréseként kapta.
-Olyan munkákat próbáltam csinálni, amit más nem, ami tudás volt bennem, azt adtam tovább, aminek felismerték, hogy van bizonyos eredménye, ami addig nem, volt. Úgy gondolták, hogy ezt jutalmazzák valamivel és valóban jó néhány díj után ezt is megkaptam. Ez egy óriási felelősség egyébként. –
A találkozón kedvenc köztéri munkáiról beszélt. Elsősorban a világháborúra vagy a nemzet tragédiájára emlékeztető, illetve a nagykunsági paraszti lét és puszták hangulatát idéző szobrokat mutatta be az érdeklődő közönségnek.