A város nevében Rácz Andrea aljegyző köszöntötte születésnapján Blahó Ferencnét.
Csak a szépre emlékezem. Ezzel a jelmondattal éli életét Marika néni. Szüleivel és 3 testvérével tanyán éltek, édesanyja háztartásbeli volt, édesapja pedig a mezőgazdaságban dolgozott.
Blahó Ferencné :
-“Nagyon jó nevelést kaptunk, megtanítottak bennünket viselkedni, dolgozni, szeretni és ez nagyon szép volt. Aztán jött a háború, az elrontott sok mindent, ezt nem kell mondani. Voltak nagyon nehéz napok, de valami mindig sugározta azt, hogy át kell lépni. Énbennem volt valami ilyen mindig, nem tudom, ilyennek születtem. Mindig legyőztük a rosszat és vártuk a jót, dolgoztunk. –
Ha kellett kapált, ha úgy adódott szobalánynak szegődött, majd sokáig szociális otthonban dolgozott ápolónként 3 műszakban. Szerelmes ifjúként meg kellett várni az esküvővel a háború végét , így 46-ban esküdtek, két fiuk született, de 26 éve már egyedül él. 6 unokája és 8 dédunokája szépítik meg hétköznapjait.
Örömmel mesélt lánykoráról, arról is amikor Polgár Béláné bárónőnél szolgált Törökszentmiklóson, ahol 1942-ben, a frontra indulása előtti utolsó ebédjén találkozott Vitéz Nagybányai Horthy Istvánnal.
-“Fogadtuk szeretettel, de úgy nem beszélgettünk vele, csak ugye amikor én fölszolgáltam, a nevemen szólított. Mert ugye ott engem úgy fogadtak, mintha a saját gyermekük lettem volna akár egy kis szobacica, engem a bárónő úgy öltöztetett, hogy én mindig tip-top voltam”-mesélte Marika néni.
Szívesen emlékszik a bárónőnél töltött évekre, de a betegekkel is nagyon szeretett foglalkozni. Fáradhatatlan energiája, életszeretete megédesítik hétköznapjait.