Végtisztesség 67 év után

Halálának 67. évfordulóján, február 19-én helyezték örök nyugalomra Vasváron Horváth György hadnagyot, aki a második világháborúban tűnt el Me 109 típusú vadászgépével. Temetésén a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái tisztelegtek a vadászpilóta emléke előtt.
Horváth György hadnagy 1945. február 19-én indult utolsó bevetésére vadászrepülőgépével a Garam térségébe, ahol súlyos légi harcok voltak. Többé nem tért vissza. 2009. októberében a Szlovák Köztársaság területén fekvő Búcs község mellett egy Me 109-es repülőgép roncsainak feltárása során a Magyar Királyi Honvéd Légierőben rendszeresített hadnagyi váll-lapok kerültek elő. A magyar katonai nyilvántartásokból kiderült, hadnagyi rendfokozattal azon a környéken egyedül Horváth György tűnt el. A magyar vadászpilóta exhumálását az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a Magyar Roncskutató Egyesület szakemberei a szlovákiai kutatókkal közösen hajtották végre. A pilóta földi maradványait szállító katonai helikopter 2010. október elsején érkezett a szolnoki helikopter bázis repülőterére, ahol a hazánkért elesetteknek kijáró katonai tiszteletadással fogadták. Ezt követően a Semmelweis Egyetemen megkísérelték a pilóta maradványainak DNS azonosítását, azonban a csontok állapota ezt nem tette lehetővé. A rendelkezésre álló bizonyítékok segítségével a pilótát a Magó Károly zászlós által kidolgozott eljárás alapján azonosították. A Szolnoki Repülőmúzeum munkatársa az eljárásról szólva elmondta: egyértelműen bizonyítani lehetett a Me 109-est, előkerültek magyar felszerelési tárgyak, amelyet a Magyar Király Honvéd Légierőben rendszeresítettek, előkerült a hadnagyi váll-lap, amely a személyazonosságra volt bizonyíték, és az eltűnés helye egybeesett a megtalálás helyszínével. Horváth György hadnagyot katonai tiszteletadás mellett vasárnap délben Vasvárott helyezték a családi sírba. Búcsúztatása során a szolnoki helikopter bázis katonái tisztelegnek a vadászpilóta emléke előtt. Lamos Imre dandártábornok, bázisparancsnok búcsúztatójában hangsúlyozta: „A mai nap megtisztelő eseménye arany betűkkel kerül be a magyar katonai repülés történetének nagykönyvébe.” Beszédét a következő szavakkal zárta: „fejet hajtok az előtt a fiatal katona előtt, aki becsülettel és mindhalálig teljesítette kötelességét. Hadnagy Úr, jelentek egy leszállást, az időmérő naplót lezártuk!”