Ásatás Szajolban

Több mint ezer éven után ismét napvilágra került egy szarmata település. A Szajol határában felfedezett leletek az időszámítás utáni 3.- 4. századra datálhatók. Az ásatásvezető régész azt mondja, nem volt tudomásuk korábban a településről, melyet pusztulása után évszázadokkal egy másik nemzetség temetőként használt. Az eddig előkerült leletek között több fémtárgy is található.

A Vásárhelyi- Terv keretében megkezdődött gátáthelyezési munkálatok során több helyen is megbolygatták, megbolygatják Szolnoktól- Tiszafüredig a jelenlegi védvonal környékét. Szajol határában így bukkantak a felszínre azok a edénytöredékek, melyekről a régész azonnal megállapította, hogy nem sokkal időszámításunk kezdete után kerültek a hulladékgödörként használt mesterséges mélyedésbe. Az egykor itt élt emberek már gazdálkodtak, tehát letelepült életmódot folytattak. A szarmaták keletről érkezett nomádok voltak. Kezdetben meglehetősen harcias nép hírében álltak, ami a Pannóniában tartózkodó rómaik számára kapóra jött, hiszen a Duna- Tisza közén letelepítve őket egy esetleges keletről érkező invázió esetén ütközőként szolgálhattak. A letelepült életmódra áttért nomádok azután fokozatosan megszelídültek. Nyomaikat ma a „Szajol Tasi- tanya első szántók„ nevű lelőhelyen sírok, házalapok és hulladékgödrök jelzik. Érdekessége a területnek, hogy a felhagyott település helyén pár száz év múlva a gepidák temetőt létesítettek. „Tehát ebből az következik, hogy amit a szarmaták megástak objektumokat: gödröket, házakat, sírokat, azok nem feltétlenül ismertek, mondjuk a gepidák előtt. Ezért fogják magukat és ugyanoda temetkeznek.„ – tette hozzá Dr. Madaras László régész. Így lehetséges az, hogy adott esetben a szarmata kemencébe ásva, vagy házalapba mélyítve találjuk az elföldelt gepidákat, akiket szeretteik még csak nem is sejtették, hová helyeznek végső nyugalomba…. A 3000 négyzetméteren folyó ásatás leletanyaga máris jelentősnek mondható. Dr. Madaras László régész előbb egy vaskést, majd egy a ruha összefogására szolgáló un. aláhajtott lábú fibulát mutat, ami még ma is működik. A településnek csak egy részét tárják föl. Miután megépül az új gát, a területet már nem szabad bolygatni- az elvész a tudomány számára. Az előkerülő leletekből azonban rekonstruálható a lényeg- nevezetesen, hogy környékünk adottságai már több ezer éve letelepedésre késztették az embereket, azaz a föld ahol élünk őseink számára is vonzó volt.