Az íj és a nyíl a honfoglaló és a kora középkori magyarok első számú fegyvere volt a szablya mellett. Használata összetett és emberpróbáló feladat volt, amit őseink gyerekkoruktól tanultak. A visszacsapó íj Európában velük jelent meg és elkészítése komoly szakértelmet igényelt. A fegyver gazdáját élete végéig elkísérte.
A látogatók a fegyverek mellett ősi ételeket is megkóstolhattak. A bográcsokban autentikus ősi recept alapján rotyogtak a finomságok. Az áldos a mai gulyásleves elődjének is tekinthető, hiszen az ősi recept mindent tartalmaz a pirospaprikán kívül, ami egy jó gulyáshoz kell. A leves különlegessége az ízén kívül abban is rejlik, hogy méz került bele a főzés végén és egyáltalán nem használnak hozzá zsiradékot. A leves mellett a látogatók újdonságként megkóstolhatták a kövön sült lepényt, amelyre eleink gyümölcslekvárt, vagy juhtúrós köleskását tettek. A rendezvény közönsége a kóstolás után nagy várakozással tekintett a rájuk váró programokra. Az érdeklődők beléphettek a jurtákba, ahol korabeli eszközökkel kézműveskedhettek, vagy a sátrak előtt megfújhatták a kürtöket is, de ha úgy tartotta kedvük, akkor a karikás ostor megszólaltatásával is megpróbálkozhattak.