Régi arcok a gyárban. Visszatértek a Szolnoki Tiszamenti Vegyiművek dolgozói egykori munkahelyükre. A gyár hőskorszakának munkásai találkoztak a Vegyiművek kultúrházában egy kis emlékezésre-nosztalgiázásra. A találkozóra egy kiadvány is készült, amely lapjain a gyár és a benne dolgozók története elevenedik meg.
Újra a régi, jól ismert járdán sétálnak a Vegyiművek egykori dolgozói és gyermekeik. Minden lépésnél ismerős arcok és emlékek köszönnek vissza. A régi munkások egy közösségi oldalon tartják a kapcsolatot. Ezen a felületen indult el a kezdeményezés egy gyárlátogatás és közös emlékezés megszervezésére, amely a tegnapi napon valósággá vált. A találkozót színesebbé tette, hogy külön erre az alkalomra készült egy kiadvány is, amely a gyár történetét és a benne dolgozók életét dolgozza fel. A forrás az üzemben 1953-tól nyugdíjazásáig dolgozó Kocsis Flóriánné Bagdi Eszter vegyésztechnikus emlékiratai volt, amely a létesítmény története és fejlődése mellett a személyes emlékeket is megörökítette. A kiadvány sokat segít a múlt felidézésében, bár a dolgozók emlékei és élményei az idők folyamán nem halványultak, illetve az akkor kötött barátságok is tovább erősödtek. Az 1951-ben alapított Szolnoki Tiszamenti Vegyiművek a rendszerváltás előtti magyar vegyipar zászlóshajója volt. Fénykorában évtizedeken át több ezer embernek biztosított munkalehetőséget és biztos megélhetést. Akkoriban egyfajta életérzést, összetartozást jelentett „Vegyisnek„ lenni. A szervezők szerint a találkozó egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt arra, hogy a ma már többségében nyugdíjas dolgozók a gyár falai között találkozhassanak újra.