Juhmérés Mérán

Egy rég elfeledett hagyományt élesztettek újra a szolnoki Tisza Táncegyüttes tagjai Erdélyben. A juhmérés évszázadok óta nagy esemény Mérán. A falu juhait felhajtják a hegyi-legelőre, majd zeneszóval és tánccal kísérve megfejik valamennyit. Az év első juhtej mennyiségét -hosszú évek kihagyása után- a szolnokiak vásárolták meg.

Méra, Kolozsvártól alig 14 km-re fekszik. A magyarlakta településen hagyomány, hogy Szent György napjához közel lemérik: a falu juhai összesen mennyi tejet adnak. A juhmérés azzal kezdődik, hogy a pásztorok felhajtják az összes állatot a közeli hegyi-legelőre. A Tisza Táncegyüttes tagjai néhány évvel ezelőtt készítették el -azóta díjnyertes- juhmérés koreográfiájukat. Ekkor kerültek kapcsolatba a méraiakkal is. Azóta minden évben ellátogatnak erre az eseményre. „Itt Erdélybe a falusiak a nyáj mellé felfogadott pásztor embereket úgy hívják pakulárok, ezek a pakulárok is olyan emberek, akiknek a nagyapjuk is ezzel foglalkoztak, mert öröklődtek a mesterségek nemzedékről nemzedékre.„ – tette hozzá KOVÁCS MIHÁLY a Tisza Táncegyüttes tiszteletbeli elnöke. A hegyen a falubeliek nótaszó és nyársalás mellett ünnepelnek. A munka a pakulárokra hárul. Másnap ők hajtják vissza a faluba az állatokat. A pásztorokat a falubeliek és zenészek kísérik az elsőgazda -azaz a legtöbb juhot adó gazda- házához. Útközben a megtisztulás jegyében, és hogy bőséges legyen a tej mennyiség vízzel locsolják a menetet. A hétvégén közel 400 juhot fejtek meg Mérán. Évtizedekkel ezelőtt hagyomány volt, hogy az első fejést megvette valaki. Ezt az elfeledett hagyományt elevenítették most fel a szolnokiak. A tejet a népviseletbe öltözött asszonyoknak kellett végigvinniük a falu utcáin. Amikor elfáradtak és megpihentek, mindenki táncra perdült. A két napon át tartó juhmérés mulatsággal ér véget. Másnap visszahajtják a legelőre a juhokat, és egész Szent Mihály napjáig ott is tartják őket. A minden nap lefejt tejből pedig ezt követően a juhmérésen feljegyzett arányban részesülnek a gazdák.