A híres néprajzosra, helytörténészre, tanárra Csete Balázsra emlékezetek kedden a Damjanich János Múzeumban. A jászkiséri gyökerekkel rendelkező muzeológus éppen 120 éve született. Munkájának köszönhetően nem merült feledésbe több jászsági szokás, foglalkozás… de saját maga alkotta tablói nyomán maradhatott meg számos- például kalotaszegi fejfa és faragvány képe is a jelen számára.
Talán a sors akarta úgy, hogy születése napja éppen egybe essen a magyar szabadságharc jeles dátumával- nem tudni. Egy azonban biztos- Csete Balázs egész életében a hazát szolgálta. Igaz nem fegyverrel, hanem kitartó munkával, szenvedéllyel, hazafias hevülettel. A múlt kincseinek gyűjtésével, publikálásával tett felbecsülhetetlen szolgálatot magyarságunk megőrzéséért. Jász identitása végig kísérte életét. Szolnokon a híres művésztelepen töltötte szabadideje nagy részét. Itt megszerzett tudását később néprajzi gyűjtéseinek dokumentálása során kamatoztatta. Az Első Világháborúban fogságba esett, s csak 5 esztendő elteltével térhetett haza, ahol töretlen lendülettel folytatta munkáját. A Csepeli Polgári Iskolába került tanárként, ahol majd negyed századot töltött. Ezután ismét a Jászság és Szolnok. „Gyalogosan járja minden nyáron a magyar falukat, ahol pásztorfaragásokat, hímes rokolyákat és bútorokat rajzol és tőről metszett magyar szólásokat gyűjt. Mindenütt szívesen látott vendég, amolyan modern táltosa, igrice ő ennek a szenvedő, hitevesztett magyar világnak. Kevesen is tudnak olyan lelkesedéssel rajongani saját fajtájukért mint Csete Balázs tanár úr. Írásaiban is az a legnagyobb érték, hogy minden mondatában benne van makulátlan, lelkes magyar szíve.„ – tette hozzá Hajdú László Jászkisér polgármestere. Gondos munkáját Kaposvári Gyula szolnoki múzeumigazgató mellett- immár szűkebb hazája szolgálatában fejthette ki. Budapesten utcát neveztek el róla, Csepelen gimnázium őrzi a nevét. Szülőfalujában az iskola mellett a helytörténeti gyűjteményt is róla keresztelték el. A Damjanich János Múzeum időszaki kiállítása most annak a páratlan munkának állít emléket, ami segített mindvégig a tudomány érdeklődésének középpontjában tartani a térség történetét. Mesél az élet című könyvének előszavában így ír méltatója: „Édes szülöttje a magyar alföldnek. Aki élő és érző valakinek, valaminek hiszi és látja az imádott magyar földnek minden göröngyét. Kutatója, rajzolója, gyűjtője a veszendőbe menő, halandó magyar művészi és lelki szépségeknek, értékeknek.„ A szolnoki kiállítás ennek állít emléket.
SzolnokTV ArchívumSzolnokTV Archívum