Rendhagyó ünnepséget rendeztek a Jászkun Volánnál. Két kiváló kollégájuk megy nyugdíjba, őket köszöntötték ennek apropóján. Érdekesség, hogy mindketten egyszerre kezdtek dolgozni, egy járatot vezettek és -kis különbséggel- együtt fejezik be több évtizedes pályafutásukat.
Nyeső Károly buszvezetőnek ma volt utolsó munkanapja a nyugdíj előtt. Kollégái köszöntötték, miután befejezte mai járatát. A napja, természetesen ma is ugyan úgy kezdődött, mint 1982 óta mindig. Felvette a munkát, beült a kormánykerék mögé, és a 24-es vonalán szállította az utasokat. Az elmúlt 34 év során több, mint egymillió kétszázezer kilométert vezetett le, balesetmentesen. Ennyi év után még mindig szeret vezetni -ahogy mondta- ettől elszakadni nem lehet:
“Ma is szeretek vezetni, buszt is, emberekkel is szeretek foglalkozni, a szabadság, ez az ami itt tartott, megismerni az embereket.””
Az utolsó járat befejeztével egy nagy pezsgő és egy csokor virág fogadta. A műszak végén át kellett ma is adni a busz váltótársának, Pápai Gábornak.
Pápai Gábor szintén 1982 óta vezeti a helyi járatos autóbuszokat Szolnokon. Õ is túl van már az egymillió kétszázezredik kilométeren, ő is balesetmentesen. Mivel néhány héttel később született, mint kollégája, így neki még pár nap hátra van a nyugdíjazásig. Kettőjük szakmai kapcsolata – talán sorsszerűnek is mondható. 1973 óta ismerik egymást, hiszen a középiskolában egy osztályba jártak. Együtt kezdtek tehergépjármű vezetőként még 1979-ben. A behívójukat is együtt kapták meg -a behívón egymás utáni sorszámmal szerepeltek. Bár nem egy helyen voltak katonák, de ugyan azon a napon szereltek le. 1982-ben lettek buszvezetők, a kezdetek óta egymás váltótársai. Nyugdíjba is -kis különbséggel- de együtt mennek.
„Először, mint érdekesség megpróbáltuk, szerettük, tetszett, itt ragadtunk, aztán meg a kor miatt már nincs mit váltani.”” -mondta Pápai Gábor.
Vezettek régi Ikarust, modern Credo-t, szóló és csuklós autóbuszt, vezették valamennyi szolnoki járatot, ismerik a várost, mint a tenyerüket. Nyugdíjazásukkal azonban nem ér véget a sofőr létük, hiszen mindketten szeretnek vezetni a civil életben is, így -ha csak a család körében is- de jó néhány kilométer vár még rájuk az utakon. ”