A világháborúban elvesztett reményt a forradalom rövid időre valamennyi magyar lelkébe visszacsempészte. Szalay Ferenc polgármester a városi megemlékezésen hangsúlyozta- A magyar nép soha nem adta meg magát harc nélkül.
A lyukas nemzeti lobogó, valamint a történelmi zászlók bevonulásával kezdődött a városi megemlékezés az Ötvenhatosok terén. A Nemzeti dalt Szolnokon édesapja után 60 esztendővel Kautzky Armand, Jászai Mari – díjas színművész szavalta el. A téren egybegyűltek ezt követően részleteket hallhattak a Magyarock Dalszínház – Benned él a Magyar című darabjából. A hatvan éves jubileumi esztendő szervezői különös hangsúlyt fektetnek a fiatalságra. Az ünnepi programban a város összevont iskolai kórusa is helyet kapott. A pódiumra lépő Szalay Ferenc polgármester ’56 tanulságai közt elsők közt szólt a cserbenhagyott magyar forradalom nemzetközi vonatkozásairól.
Az ereje teljében lévő kommunizmust csak két nép próbálta meg lerázni magáról. A lengyel és a magyar. Egyik világhatalom sem volt olyan bátor, hogy ezt támogassa és sajnos senki nem volt olyan erős lélekben, hogy a magyarok mellett kiálljon akkor amikor a tankok megindultak Szolnokon át Budapest felé. Egyedül mi voltunk képesek megmutatni, hogy a szabadságot nem lehet kiölni a lelkekből.”- Mondta Szalay Ferenc polgármester.
A magyar nép soha nem adta meg magát harc nélkül- folytatta Szolnok polgármestere. S bár lélekben a nagy európai nemzetek a forradalom győzelméért szorítottak, a politikusok nem kockáztattak.
Szolnok polgármestere szerint “”Az amerikai, a francia, az angol nép egyöntetűen követelte a magyar forradalmárok megsegítését, de a megalkuvó külpolitika már akkor is túlságosan erős volt. Végül ők is végignézték, ahogyan egy világbirodalom hadserege összeroppantja a magyarok ellenállását. A magyar forradalmároknak a legnagyobb bűnük az volt, hogy saját lábára akarták állítani az országot, s nem voltak hajlandóak egy központi akaratnak megfelelő életet élni. Pontosan úgy mint a mai Magyarország, csak az akkori szovjet kommunisták fegyverrel álltak ellent a nemzeti akaratnak, addig ma Brüsszel bürokratikus eszközökkel alkalmaz kettős mércét hazánkkal szemben.””
A Ökumenikus Lelkészkör nevében emlékező Végh Miklós református lelkész elsősorban az “”igazságról””- mint legdrágább értékről beszélt. Mint fogalmazott- 1956 október 23- án túlcsordult a pohár. A forradalmárok is megélték a történelem során oly sokszor felmerülő dilemmát- beletörődni, vagy szembeszállni az igazságtalansággal.
“”Ne törődjünk bele a hazugságba, ne törődjünk bele a zsarnokságba, hiszen Isten sem mond le az igazságról, ő sem törődik bele a hazugságba hanem elhozza a tökéletes igazságot majd. Ezért ne törődjünk bele az igazságtalanságba, az önzés zsarnokságába. Hanem Isten kegyelmét kérve képviseljük az igazságot ebben a világban mint az ő gyermekei.””- mondta Végh Miklós református lelkész aki az Ökumenikus Lelkészkör nevében szólt az egybegyűltekhez.
A városi megemlékezés koszorúzással, majd mécsesgyújtással ért véget. A lánctalpak előtt ennyien még nem rótták le kegyeletüket- jelezvén- ’56 szelleme még mindig tömegeket érint meg. ”