A Széchenyi városrész is tisztelgett az ’56-os hősök emléke előtt. Péntek délelőtt a gimnázium előtti téren felállított kopjafánál rótták le tiszteletüket és helyezték el az emlékezés koszorúit.
Az egyik legnépszerűbb ’56-os vers a forradalom évének karácsonyán keletkezett Mennyből az angyal. Márai Sándor alkotásának minden során érződik az elmúlt hónapok ünneplésből traumába csapó történéseinek hatása. A vers sorai nyitották a Széchenyi Gimnázium előtti téren felállított kopjafa koszorúzását. 60 évvel ezelőtt nem csak Budapest, hanem az egész ország forradalmi lázban égett. Azokban a napokban úgy tűnt, hogy a magyarok eredményesen szállnak szemben az elnyomó kommunista hatalommal. – mondta Dr. Kormosné Szombati Márta. Az önkormányzati képviselő hangsúlyozta: a forradalmárok a mindent elnyomó diktatúra, a félelem, a kiszolgáltatottság és a rettegés ellen léptek fel 1956-ban.
„1956-ban egy évtizednyi megaláztatás, elnyomatás, testi és lelki megsemmisítés után a saját kezünkbe vettük a sorsunk. A világ visszafojtott lélegzettel figyelte a tiszta szívű magyar forradalmárok lelkesedését, elszántságát bátorságát és vakmerőségét amellyel szembeszálltak a totalitárius rendszer ellen.„ – tette hozzá Dr. Kormosné Szombati Márta
A képviselő kiemelte: azok a fiatalok, akik egykor kimentek az utcára, harcoltak és felemelték a hangjukat egyszerű, hétköznapi emberek voltak. 1956 októbere viszont hősiességet, önfeláldozást követelt és ők gondolkodás nélkül adták életüket a magyar szabadságért, a függetlenségért és a sikeres forradalomért. Dr. Kormosné Szombati Márta rámutatott: Az 1956-os szolnoki eseményekről évtizedeken keresztül valótlan képet alakítottak ki az emberekben.
Dr. Kormosné Szombati Márta ehhez kapcsolódóan hangsúlyozta: „Senki sem beszélt a Kossuth téren tüntető 15-20 ezres tömegről, az orosz tankok elé álló Szathmáry József parancsnokról, aki megakadályozta Szolnok lerombolását, Dancsi Józsefről és Kablay lajos alezredesről. Legyünk rájuk büszkék, mert nélkülük ma nem lehetnénk szabadok nem élhetnénk azt az életet, amiért ők nem féltek az életüket adni.„
A megemlékezés végén a téren felállított kopjafánál az emlékezés és a tisztelet koszorúit helyezték el a résztvevők.