Az 1956-os forradalom és szabadságharcról, annak üzenetéről, az átélt borzalmakról mesélt tegnap este Wittner Mária a Szent Imre Művelődési Házban. A forradalom szabadságharcosát ’56 után először halálra ítélték, majd életfogytiglani büntetést kapott. Vallja: azért maradt életben, hogy elmondja mindazt, ami 60 évvel ezelőtt hazánkban történt.
Wittner Mária fogadalmat tett a siralomházban. Ha egyszer túléli, akkor -bármi áron, de beszélni fog, elmondja mindazt ami történt 1956-ban. A forradalom és szabadságharc emblematikus személyisége a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Szolnoki Csoportjának meghívására érkezett városunkba. “Angyal, vigyél hírt a csodáról”” című előadásában mesélt Tóth Ilonáról, a meggyalázott és kivégzett orvostanhallgatóról, és azokról, akiket a szeme láttára kínoztak meg, vagy vittek az akasztófához.
“”Azt a nőt annyira beledöngölték a földbe, hogy itt az ideje, hogy ország és világ előtt kikiáltsuk az igazságot, és ez megtörtént.”” -mesélte Tóth Ilonáról.
Wittner Mária küzdelmes munkájának köszönhetően jelent meg az első dokumentumfilm Tóth Ilonáról, melyet 1998-ban mutattak be, de neki köszönhető Tóth Ilona szobrának felállítása is. Wittner Máriát 1956-ot követően halálra ítélték, majd ezt enyhítve életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Az élet fintora -mondja- hogy szabadulása után még munkát sem nagyon kapott, ma pedig iskolásokat tanít, arról, hogy mi történt ’56-ban. Vallja: sok feladata van még, mert nagyon sok, dróttal összekötözött, arccal lefelé eltemetett áldozata van a forradalomnak, akiket még nem rehabilitáltak. Úgy véli: szükség van a bűnösök felkutatására is, de -véleménye szerint- nem a besúgók a bűnösök, hiszen sokan kényszerből, az életüket, családjukat mentve váltak besúgóvá. Az igazi bűnösök azok, akik őket kényszerítették. ”