2000 óta, a magyar kormány döntése alapján április 16. a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. A Szolnokról deportáltakra emlékeztek ma Szolnokon az egykori gettónál és a zsinagógában.
1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai április 16-án kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A Holokauszt magyarországi áldozatai előtt ma a Pelikán szállónál, az egykori gettónál hajtottak fejet. Itt részleteket tudhattak meg szolnoki zsidóság történetéről, és a botlatókövekről is. Majd a részvevők végigsétáltak az emlékkövek mentén egészen a zsinagógáig. A hideg és az eső ellenére sokan csatlakoztak a menethez.
-“Meg kell emlékezni szörnyű dolog volt amikor ezt megtették”-mondta Simon Lajosné.
Király Ferenc gyermekként élte át az eseményeket, édesanyja azoknál a jómódú szolnoki zsidó családoknál takarított, akiket később a haláltáborokba hurcoltak.
-“Mindegyik csak jót akart nekem, könyvekkel, ajándékoztak meg, elmondták, hogy mit kellene olvasni. Mindegyikkel személyes jó barátságba voltam és iszonyúan letört amikor nem jöttek haza”-emlékezett Király Ferenc .
A sétát követően a zsinagógában rendezett megemlékezésen Varga Béla holokauszt túlélő mesélt szörnyű emlékeiről a résztvevőknek és a fiataloknak. 14 évesen a Szolnokról induló két marhavagon közül őt az elsőbe terelték. Ez nem Auschwitzba, hanem egy Ausztriai munkatáborba tartott. Így élte túl az embertelenségeket. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szolnoki zsidóság bevéste szellemiségét Szolnok köveibe,alakította annak kultúráját és gazdaságát. A fiatalok döbbenten hallgatták a deportálás részleteit. Varga Béla emlékei felidézés után a diákokhoz szólt.
-“Munkálkodjanak az emberek egymás közti megértésén, hogy tekintsék a másik embert testvérüknek. És ebben a munkában, amiben én míg erőm engedi részt veszek, hozzák közelebb egymáshoz a más gondolkodású, más hitű, más felfogású embereket”-hangsúlyozta Varga Béla.
Az ökumenikus lelkészkör nevében a metodista lelkész szólt.
Szuhánszky István metodista lelkész :
-“Iszonytató szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy mi történhet, ha az ember Istentől való szabad akarata démonizálódik. Hogyan gázol a másik ember becsületébe. És hogyan tud pokoli ötletekkel, gyilkos indulatokat megengedni. ”
A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitzba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a lágerben azonnali pusztulás várt.
A meggyilkolt vidéki zsidóság hiánya fájó és pótolhatatlan. Ezért is fontos az emlékezés-hangsúlyozta Szolnok polgármestere.
-“Segíteni akkor tudtok, akkor tud magán a világ, ha tisztában vagyunk azzal, hogy honnan jöttünk, hogy mi volt előttünk és tisztában vagyunk abban, hogy milyen felelősségünk van a világ sorsa, a világ történései iránt. Én nagyon bízok benne, hogy a pedagógusok, a családok, szülők beszélnek ezekről a történésekről”-folytatta Szalay Ferenc.
A rendezvény zárásaként megkoszorúzták a TISZApART mozi falán lévő emléktáblát és elhelyezték a megemlékezés köveit a holokauszt szolnoki zsidó áldozatainak emlékére állított kőoszlopon.