A Don-kanyarban és a visszavonulás során elesett magyar katonák áldozatok voltak. – mondta Drót László ezredes Szolnokon. A magyar honvédek tiszteletére rendezett megemlékezésen és koszorúzáson az MH. Béketámogató Kiképző Központ parancsnoka hangsúlyozta: emlékeznünk kell mindazokra, akik 1943 januárjában példátlan bátorságról, hazaszeretetről, hősiességről és önfeláldozásról tettek tanúbizonyságot, miközben feltartóztatták a megállíthatatlanul előrenyomuló, többszörös túlerőben lévő szovjet hadsereget.
A díszőrség bevonulásával kezdődött az 1943-ban a Don-kanyarban és a visszavonulás során elesett magyar katonák tiszteletére rendezett megemlékezés a Tiszai hajósok terén. 74 évvel ezelőtt január 12-én indult meg az a szovjet offenzíva Urivnál, amellyel megkezdődött mintegy 200.000 magyar honvéd és munkaszolgálatos kálváriája. A mai megemlékezésen Drót László ezredes hangsúlyozta: 1943 januárjában példátlan bátorságról, hazaszeretetről, hősiességről és önfeláldozásról tettek tanúbizonyságot a magyar katonák, miközben feltartóztatták és lassították a megállíthatatlanul előrenyomuló, többszörös túlerőben lévő szovjet hadsereget.
Drót László ezredes, az MH. Béketámogató Kiképző Központ parancsnoka rámutatott: “A katonák, kiknek teste hazájuktól távol, idegen földben, jeltelen sírban nyugszik, áldozatok voltak. Áldozatai egy kíméletlen háborúnak és egy könyörtelen politikai döntésnek. A Don mellett elszenvedett katasztrófa nemzetünk történelmének egyik legnagyobb vér és anyagi áldozatot követelő hadi eseménye volt.”
Az arcvonal hossza jóval meghaladta azt a távolságot, amit a védekezők létszáma indokolt volna: a jelentősen meggyengült hadseregnek, amely ekkorra mintegy 80-90 ezer katonából állt, 200 km frontszakaszt kellett tartania. A magyar védelem létszámhiány miatt papírvékony volt, tartalékok, és mélység nélkül. Az eredményes védekezéshez hiányozott a megfelelő felszerelés, és fegyverzet, illetve a téli ruha is. Ekkora arcvonal védelme ilyen alacsony létszámú hadsereggel még jól felszerelt csapatok esetén is lehetetlen lett volna. Ennek ellenére a közel -40 °C-os hidegben a magyar honvédek az első támadásokat visszaverték majd a szovjet áttörést követően rendezett visszavonulásba kezdtek. Ennek ellenére Jány Gusztáv vezérezredes január 24-i napi parancsában gyávasággal és becsületének elvesztésével vádolta a 2. Magyar hadsereg katonáit.
Drót László hangsúlyozta: “A II. Magyar Hadsereg katonáit az elszenvedett vereség miatt sokáig sokan gyávasággal vádolták. A kutatások tükrében ma már jól látható, hogy a II. Magyar Hadsereg nem volt gyáva, a magyar katonák hősiesen kitartottak, ameddig kitarthattak. Feltartóztatták az ellenséget ameddig tehették. Mindeközben puszta létükért küzdöttek.”
A mai nap azok előtt is főhajtás, akik édesapjukat, férjüket, testvérüket vagy gyermeküket veszítették el 74 évvel ezelőtt. – folytatta az ezredes. A doni tragédiában több mint 130 ezer magyar katona és munkaszolgálatos veszítette életét. Az áldozatok többsége ma is névtelen és jeltelen sírban nyugszik idegen földben.