20 évvel ezelőtt, 2000. január 30-én a romániai Aurul bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Lápos, Szamos és a Tisza folyókat. A szennyeződés február első két hetében vonult le a Tiszán, súlyos ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában. Erre a szomorú dátumra emlékeztek ma a Tiszai Hajósok terén.
Molnár László előadásában Petőfi Sándor: A Tisza című verse nyitotta a megemlékezést.20 évvel ezelőtt szakadt át a nagybányai Aurul bányavállalat ülepítő gátja – 100.000 köbméter cianid és nehézfém zúdult a Láposba, onnan a Szamosba és a Tiszába. Az a vasárnap mindmáig fekete nap – mondta Hoffmann Imre, aki akkor a megyei katasztrófavédelem igazgatója volt. A közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkár hangsúlyozta: “Az első vizsgálatok eredménye alapján a koncentráció az akkori határérték 320-szorosa volt. Ez egy óriási szám. A felfoghatatlan mértékű szennyezés pusztított azonnal.” A mérgezés február elsején érte el Szolnokot, a város víztartaléka csak 8 órára volt elég, zacskózott és ártézi vizet ittak. Szalay Ferenc polgármester visszaemlékezésében elmondta: Nagybánya polgármestere figyelmeztette a szennyezésről, fel tudtak rá készülni – az ország, a megye, a város összefogott: “mindenki egy csapatként azon dolgozott, hogy hogyan lehet ezt a problémát kezelni.” Mindezt megerősített a KöTIVIZIG igazgatója is.
Lovas Attila igazgató, KöTIVIZIG: “Az összefogás, az emberi tapasztalat, kitartás és szakmai munka győzelme volt egy katasztrófa felett és utána a természet végülis, akkor is velünk volt, mert egy soha nem látott árvíz után egy soha nem látott nagyságú tiszavirágzás következett be, amivel a folyó jelezte, hogy él, élni akar ás élni is fog!”
6 megye 125 településének 620.000 lakosát érintette a szennyezés, de nemzetközi és hazai együttműködésnek valamint szigorú lakossági intézkedések bevezetése miatt emberi életet nem követelt, de a mérgezés minden idők legsúlyosabb halpusztulását idézte elő kontinensünkön, ugyanis 1.240. tonna hal pusztult el és az ökoszisztéma egyéb elemeiben szintén felbecsülhetetlen kár keletkezett. A megemlékezés végén, a hagyományokhoz hűen koszorúkat, virágcsokrokat dobtak a szőke folyóba.