Utolsó útjára kísérték Hargitai Lászlót. Állomásfőnök-helyettesként elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1975-re elkészült szolnoki vasútállomás átépítésében, felújításában. A város legrangosabb kitüntetésének, az Ezüst Pelikán-díjnak a birtokosa 88 éves volt.
A vasút volt az élete. Hölzel László vasutas családba született 1921. március 23-án, Aradon. A Trianoni Békediktátumot követően telepedtek le Szolnokon, a magyar állampolgárságot 1934-ben kapták meg, ekkor változtatták meg nevüket Hargitaira. 1939-től 1981-ig szolgált, a szó legnemesebb értelmében, a MÁV-nál, a megyeszékhely vasútállomásán. Nevéhez fűződik egy hatalmas beruházás, irányításával épült újjá akkor Kelet-Európa legmodernebbnek számító pályaudvara. Kiváló vasutas volt, számos elismerő cím birtokosa, idén szeptember 1-jén pedig megkapta Szolnok legrangosabb kitüntetését, az Ezüst Pelikán-díjat. Az általa kitűzött célokat következetesen megvalósította, kollégáival nyugdíjba vonulása után is ápolta a kapcsolatot munkatársaival: a vasút tiszteletére, szeretetére, a munka alázatára nevelt. Utolsó útjára többszázan kísérték: népes családja mellett kollégák, barátok, ismerősök búcsúztatták. A város nevében Szabó István alpolgármester, míg a MÁV részéről Lepesi Zoltán László területi igazgató méltatta pályafutását, életét. Hargitai László 88 éves volt