Aradi vértanúk

Gyászol az ország. Százhatvan éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Október hatodikát 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánították. Szolnokon a Várkonyi téri kopjafáknál emlékeztek a hősökre.
Október 6-án reggel fél hatkor lőpor és golyó általi halállal halt: Lázár Vilmos ezredes, Gróf Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, tábornokok. Tizenkét katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman holtan buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek. Kötél általi halállal halt: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Kneziæ Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Gróf Vécsey Károl tábornokok. A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttestét közszemlére tették ki. Este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött. Egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Az egykori pesti Újépületben kivégzőosztag elé vezették az első felelős magyar kormány korábbi miniszterelnökét, Battyhány Lajos grófot. Elrettentésül őt is akasztásra ítélték, ám egy, a siralomházba csempészett tőrrel öngyilkosságot kísérelt meg előző éjszaka. Emiatt nem lehetett akasztani. Ahogy Budapesten, Aradon és a világ számos pontján, ahol magyarok élnek, Szolnokon is megemlékeztek a százhatvan évvel ezelőtti kivégzésekre. A Várkonyi téri kopjafáknál helyi iskolások adtak emlékműsort, a mécseseket adásunk idején gyújtják meg az emlékező szolnokiak.