Megbolydult szombat délután a Kertváros. Szüreti bál rázta meg a városrész csenedjét. A banda húzta, a szüretelő ropta, a borosüveg körbe járt. Épp úgy, mint régen. Nagyjából negyven- hatvan évvel ezelőtt.
A felvonulás után a megfáradt szüretelők a kertvárosi művelődési házban leltek oltalmat az őszi napsütés elől. A szőlőprés is pihen, odabent pedig folyik a báli készülődés. Lesz csősz, meg bíró is. Egyik dolga, hogy észrevegye a szőlőlopást, másiké pedig, hogy megbüntesse azt. Persze sem csősz, sem bíró nem elég visszatartó erő. Szüreti bál szőlőlopás nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül.
Hogy végül hány bálozót kapott el a csősz, a bíró kit mire büntetett, az a mai rendőrségi hírekben nem szerepelt. A szüretelők- talán életkoruk miatt is- nagyon visszafogottan mulattak, hiszen a művelődési ház valamennyi fala épen maradt. Ne rúgták ki az oldalát.