Csillaghullás

Lőrinc könnyei. A néphagyomány így nevezi a hullócsillagokat. Bár egész évben van meteorzápor, mégis az augusztusi a leglátványosabb. Az érdeklődők évről évre összegyűlnek a Szandai réten, hogy a hullócsillagokban gyönyörködjenek.
Este 8 óra körül gyülekeztek az emberek szerdán a Szandai-réten, hogy napnyugtától késő éjjelig gyönyörködhessenek a hullócsillagokban. Bár az idő nem kecsegtetett sok jóval, az est beálltával – mindenki nagy örömére – oszlani kezdtek a felhők. Jött cserébe egy másik zavaró tényező: a szúnyogok rohama, amely ellen mindenki a maga módszerével próbált védekezeni. Az senkiben nem merül föl, hogy emiatt felpattanjon megfigyelőhelyéről. A nagy érdeklődés tárgya a Perzeida meteorraj volt, amely egy üstökösből jött létre, és augusztus 12-ről 13-ra virradó éjjel van a legközelebb a Földhöz, így ezen az éjszakán várható a legtöbb hullócsillag. Az augusztusi meteorhullás, melyet a magyar néphagyomány Szent Lőrinc könnyeinek nevez, legalább kétezer éves múltra tekint vissza. Az első feljegyzés, amely a Perseida meteorrajt említi, kínai csillagászoktól származik időszámításunk szerint 36-ból. A modern kor számára egy belga tudós fedezte fel 1835-ben, aki megállapította, hogy az augusztusi meteorok a Perzeusz csillagkép irányából érkeznek – innen ered a Perseidák elnevezés. A hullócsillagokat azonban sokan nemcsak azért nézik, mert szépek, hanem mert remélik, hogy kívánságuk valóra válik. Néphit ide vagy oda, a legtöbb ember felujjong, mikor elcsíp egy-egy hullócsillagot. Ezért van, hogy minden év augusztusában sokan kifekszenek a kertbe vagy más szabad területre, és gyönyörködnek az égi tűzijátékban. Legközelebb novemberben 17-én érkezik látványos meteorraj, a Leonidák. A réten összegyűlt kis csapat azt tervezi, hogy akkor is kijönnek csillagot lesni. Õsz végén viszont már nem a szúnyogokkal, hanem a hideggel kell megküzdeniük majd.