Havi 77 ezer forint. Ennyiből élnek Mozsár Istvánék hárman. Az apa súlyos beteg, a fiú fogyatékos, és nemsokára valószínűleg elveszíti látását, a feleségnek pedig fel kellett adnia állását, hogy a két beteget ápolja. Ám a családnak lassan ennivalóra sem marad pénze.
Apró kis ház Cibakháza külterületén. Mindenütt a szegénység nyomai. A ház lakóinak sosem volt könnyű élete, ám nemrégiben végleg összecsaptak a fejük fölött a hullámok. A családfőt már 10 éve leszázalékolták a visszerei miatt – előtte a BVM-nél dolgozott Szolnokon. Három éve pedig csontvelő- és nyirokcsomórákot diagnosztizáltak nála. Az orvosok semmi jóval nem bíztatják: bár István most jobban van, azt mondják, bármikor kiújulhat a betegsége, emellett szívbeteg is, de a legnagyobb fájdalmat a beteg lába okozza. A 24 éves fiú szellemi fogyatékos és epilepsziás. Egy érszűkület miatt már alig lát; az orvosok szerint pár éven belül meg fog vakulni. A háromtagú család havi 77 ezer forintból él, amely a rokkantnyugdíjból és az ápolási díjból adódik össze. Ebből gyógyszerre 30-40 ezer megy el, a rezsire mintegy 12 ezer, így ételre, háztartási cikkre, ruhára kb. 15-20 ezer forint jut. Ám most, hogy mindennek kúszik fel az ára, lassan nem marad ennivalóra pénz. A család ezért elkeseredésében stábunkon keresztül a nézőkhöz fordul segítségért. Bármit elfogadnak, nemcsak pénzt: tartós élelmiszert, ruhát, háztartási cikket. A családból senki sem tud dolgozni, így teljesen a segélyektől függnek. A feleség a karcagi kórházban volt ápolónő, de amikor férje rákos lett, ott kellett hagynia munkahelyét, mert a két beteget kellett otthon ellátnia. Ha férje jobban van, el tud vállalni alkalmi munkákat, melyből csurran-cseppen némi pénz. Ám ha a fiú szeme tovább romlik, vagy az édesapa állapota súlyosbodik, ez a lehetőség is megszűnik.