A 100 esztendős Sárai-Szabó Károlyt köszöntötték ma a Tószegi úti gondozási központban. Karcsi bácsi mai napig busszal jár a klubba a Cukorgyártól. A társaság középpontja, humorával, élcelődéseivel, szellemi frissességével mindig jókedvet teremt.
Sárai-Szabó Károly 1914 január 21-én Tiszavárkonyban született. Már gyermekként a család szőlőjében dolgozott napszámosként, de sokat őrizte a libákat is, majd Szolnokon töltötte katonaéveit. Kőművesnek tanult, tudását a Szolnoki Állami Gazdaságban kamatoztatta, majd a Cukorgyárban volt centrifugáló. 1975-ben ment nyugdíjba. ő maga sem gondolta, hogy megéli a 100 esztendőt. Mint mondta, ő ezért nem tett tudatosan semmit.
Esküszik a reggeli pálinkára, ám csak mértékkel, amit olyannyira be is tart, hogy gondozóitól is aprócska flaskát kapott. Minden nap elbuszozik a Cukorgyártól a Tószegi úti gondozási Központba, ahol ő a társaság lelke. Rendkívüli szellemi frissessége, humora miatt nagyon szeretik a többiek. 100. születésnapja alkalmából Károly napján sokan felköszöntötték.
Karcsi bácsit unkái, társai és gondozói valamint Hecker Róbert metodista lelkész is köszöntötte. A várostól az ilyenkor szokásos Orbán Viktor kézjegyével ellátott oklevelet, a vele járó pénzt , valamint , tortát, névnapjára pedig köszöntő levelet, bort és virágot kapott. Életerejét is mutatja, ahogyan a gyertyát elfújta.
100. születésnapján 3 kívánságát fogalmazta meg: látni szeretné unokái boldogulását , fejét szeretné még az általa kiválasztott hölgy kebleire hajtani és addig szeretne élni, míg gond nélkül, önállóan képes önmagát ellátni.