Kézi és gépi aratást is bemutattak a közönségnek a Kocséri aratófesztiválon. Marokszedés, kévekötés és cséplés is szerepelt a programban. Ezen a területen, a homokos talajon az úgynevezett tritikálé terem leginkább, ami a búza és a rozs keresztezésével létrehozott takarmánynövény.
Kombájnos aratással valamint kézi kaszálási bemutatóval és versennyel indult szombaton Kocséron a 2. alkalommal megrendezett aratófesztivál. Megnyitójában a jászkun főkapitány az összefogásról beszélt.
-“A mai nap arról szól, hogy őrizzük hagyományainkat, gondoljunk vissza a régiekre és a mai nap legfőbb üzenete a barátság legyen. Mert bár az országnak egy kis települése Kocsér, de mi itt nagyon jelentős munkát végzünk a mai nap-mondta Borbás Ferenc Jászkun főkapitány.
A kézi kaszálásban a település régi öregjei jeleskedtek leginkább. Id. Tajti László 12 évesen fogott először kaszát a kezébe. Sok éven át tevékenyen részt vett az aratásban.
-“Ez nagyon nehéz volt , egész hónapig csinálták ugyanúgy kezdődik, mint ahogy most a gépek kezdik, árpa, búza, rozs . Amikor pedig minden le volt aratva, akkor pedig elkezdték behordani, régen lovaskocsival . Aztán jött a cséplőgép és akkor elcsépelték”-mondta id. Tajti László.
A versenyzők a szalonnázás után beálltak a táblába és be is mutatták a kézi aratás technikáját a nagyközönségnek.
-” A kaszán múlik , a kaszát meg kell kalapálni, de volt váltókasza is, de nagyapán délben mindig újrakalapálta-tette hozzá Tajti László.
A marokszedőkön is sok múlt, speciális eszközeikkel, derekat nem kímélő technikával szedték marokba a tritikálét,ami a búza és a rozs keresztezésével létrehozott takarmánynövény. Sok terem belőle Kocséron, mert szereti az ottani homokos talajt. Az aratófesztiválon az érdeklődők ki is próbálhatták milyen megfeszített munkával takarították be a termést régen.