Több ezren veszítették életüket az I. és a II. világháborúban, illetve a szabadság és a haza eszméjéért is számos férfi és nő áldozta életét. Rájuk emlékeztek és az emlékük előtt tisztelegtek a Hősök Napján Szolnokon.
1941. augusztusában több napon át dörgött az ágyú a mai Ukrajna területén fekvő Nyikolajevnél. A német és a magyar hadsereg előrenyomulása során több ezer magyar honvéd veszítette életét. Ugyanígy volt alig 25 évvel korábban az első világháborúban Isonzónál, ott is számtalan magyar családapa, testvér és férfi vesztette életét.
“A háborúban elesettek példát mutattak, hazaszeretetből, kötelességteljesítésből, helytállásból. Noha tőlük teljesen idegen érdekek kényszerítették háborúba az országot, a katonákat a frontok vágóhídjára, hogy az életükkel fizessenek.” – mutatott rá Mozolai Sándor az MH 2. Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred személyügyi főnöke.
Az őrnagy hozzátette: a katonáknak nincs és nem is volt választásuk, vagy mérlegelési lehetőségük, ők parancsot teljesítettek, amelyet a politikusok adtak ki. Az áldozatokról a kommunizmus és a szocializmus évtizedei alatt tilos volt beszélni Magyarországon.
“A második világháború után nem volt szalonképes beszédtéma az áldozatokról szólni. Évtizedekig a felszabadító hadsereg ellenségeinek minősültek az elhalt katonáink. A kenyérkereső nélkül maradt családok semmilyen támogatásban nem részesültek, csak hátrányos megkülönböztetésben, kirekesztő bánásmódban. Az elkeseredést csak fokozta, hogy az eleset szovjet katonák emlékére csaknem minden községben emlékmű épült.” – emelte ki Mozolai Sándor.
A háborúk a hátországban maradt gyerekeket, asszonyokat és időseket sem kímélték: az átvonuló szovjet, és román hadseregek, vagy a légitámadások is több ezer áldozatot szedtek.