“Az esemény jön, és elsuhan, de az emléknek száz ideje van.” Weöres Sándor gondolatival jellemezték szerdai találkozójukat az egykori “Ságvári Endre Művelődéséi Ház” népművelői. A művelődési ház 1965-ban nyitotta meg kapuit lehetőséget teremtve a szakma fejlődésének megyénkben is.
Ma már “apartman-hotelkén” üzemel, de 1965-ben “Ságvári Endre” Megyei Művelődéséi Házként vált ismerté. Szolnok kisebb kultúrházaiból alakult intézmény több fiatal pályakezdő népművelőnek adott elhelyezkedési lehetőséget az 1960-as években. A tagok között volt Dobszayné Filvig Erzsébet is, aki a tavaly 50 fennállását ünneplő Szolnoki Szimfonikus Zenekar egyik alapító tagja.
A zenekar alapítás nagyon a szívemhez nőtt. Rendszeresen ott voltam a próbákon, én tényleg nagyon szerettem odajárni. Arról nem is beszélve, hogy a filharmónia, ami akkor működött és szervezte országosan a rendezvényeket, még azt is elvállaltam.- Mondta Dr. Dobszayné Filvig Erzsébet a Képzőművészeti, Iparművészeti és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének főtitkára.
A művelődési ház megnyitásakor alakult népművelők köréből négyen még ma is tartják a kapcsolatot. Az évek során szerzett tapasztalatokat, eredményeket és a szakma jelenlegi helyzetét múltidéző találkozójukon osztották meg egymással.
Nagyon előttem van egy irodalmi est, amik az akkori értelemben vett kortárs irodalom kiválóságai jöttek el egy irodalmi estre. Itt volt Zelk Zoltán, Nagy László. Ezek igazán mély nyomot hagytak bennem.- Tette hozzá Kocsis István a hatvani Ady Endre Könyvtár egykori igazgatója.
Az egykori “Ságvári Endre Megyei Művelődési Ház” népművelői teremtették meg a megyei és Szolnok járási módszertani munkát, illetve a szövetkezeti népművelés alapjait. A tagok nem sok idő töltöttek Szolnokon, ezért többségüket meglepte az a változás és fejlődés, ami 1965 óta történt a városban.
SzolnokTV ArchívumSzolnokTV Archívum