Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben minden év január 27-ét a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává nyilvánította. 1945-ben ezen a napon szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci haláltábor.
A zsidók és a nácik által nem kívánatosnak minősített más személyek üldözése, majd később a népirtás több lépésben valósult meg. A zsidókat a civil társadalomból kizáró, 1935. szeptember 15-én meghozott, az antiszemitizmust intézményesítő nürnbergi törvények 4 évvel előzték meg a II. világháborút. A nemzetiszocialisták először korlátozták az izraelita vallásúak jogait, majd később gettókat, végül koncentrációs táborokat építettek, ahol kényszermunkát végeztettek a foglyokkal, egészen addig, amíg azok a kimerültségbe, vagy valamilyen betegségbe bele nem haltak. A háború kitörése után az újonnan meghódított keleti területeken az SS speciális alakulatai tömegesen végezték ki a zsidókat és a nácik politikai ellenségeit. 1940 és 1943 között Németországból, Ausztriából és a későbbi Csehszlovákia területéről Adolf Eichmann vezetése alatt Lengyelországba deportálták a zsidókat. Egy részüket a gettókba telepítették, másokat koncentrációs táborokba zártak. Az áldozatokat tehervagonokkal szállították a több száz kilométernyire fekvő haláltáborokba; akik túlélték az utazást, azok nagy részével gázkamrákban végeztek, vagy halálra dolgoztatták. Az első, a dachaui koncentrációs tábor 1933 márciusában kezdte meg működését. A gyilkosságok ipari szintre emelésének részleteiről, illetve az un. “;”