Január 20-án éjjel az olaszországi Verona közelében balesetet szenvedett egy magyar fiatalokat szállító busz, tizenhatan meghaltak, több mint húszan megsérültek. A buszon a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium tanulói, volt diákok, tanárok és egyikük családja utazott hazafelé egy franciaországi sítáborból. A kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította a mai napot. A közintézményeken fekete zászló lobogott, míg az iskolákban megemlékezéseket tartottak.
Fekete zászló a Megyeházán, a Szolnoki Járásbíróság épületén, a megyei rendőr-főkapitányságon és a város összes közintézményén, iskoláin. A Verseghy Ferenc Gimnázium bejárata fölött is. A diákok megemlékezést szerveztek.
“Az iskolámat talán abban érinti, hogy ők is ezen a héten fognak elindulni sítáborba, emiatt is rázott meg engem ennyire, mert akár az én iskolámmal is ugyanez megtörténhetett volna és szerintem fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy biztonságosak legyenek ezek az utak és vigyázzanak egymásra a diákok.”” – mondta Kosztyó Dominika.
Tanárok, tanulók együtt rótták le kegyeletüket. Mécseseket gyújtottak és az emlékezés virágot helyeztek el az iskola lépcsőjén.
“”- Mély együttérzésünket szeretnénk kinyilvánítani a diáktársainknak és a szülőknek egyaránt. – Mit éreztetek, amikor megtudtátok ezt a szörnyű tragédiát? – Szerintem mindenkit megrázott az egész országban, hiszen kortársak voltak és gyerekek szóval ezért szerveztük ezt az egészet, hogy kifejezzük együttérzésünket.”” – mondta Berente Gréta és Mucsi Noémi.
A Jendrassik György Gépipari Szakgimnáziumban minden óra elején megemlékezést tartottak.
“”A péntek éjjeli buszbaleset áldozataira emlékezve Magyarország kormánya január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánította.”” – nyitotta a tanórát Popovics Éva tanár.
A diákpolgármester is szólt társaihoz, beszédében elmondta, hogy mindenkit megrendítettek a történtek, egy nemzetként gyászolja mindenki a baleset áldozatait. Utolsó kalandjuk volt a sítábor – fogalmazott Kosztyu András.
“”Kicsit gondoljunk bele: ezek a fiatalok velünk nagyjából egyidősek, előttük volt az élet, mint, ahogy előttünk is és tisztázatlan okok miatt az életük a kaland végén véget ért. Bárkivel megtörténhetett volna és megtörténhet. Ilyenkor érdemes belegondolni, hogy élet milyen rövid és törékeny. Ilyenkor érdemes belegondolni, hogy megéri anyukáddal összeveszni mert nem kaptad meg azt a cipőt vagy azt a telefont, mert lehet, hogy utoljára beszéltél akkor vele.”” – mondta Kosztyu András.
Mint minden szolnoki iskolában a Gépipariban is bárki megemlékezhet az áldozatokról, az aulában egyre több gyertya égett, mutatva, hogy társaik emlékét örökre megőrzik. ”
SzolnokTV ArchívumSzolnokTV Archívum