Akár máshogy is alakulhatott volna…. A dicsőséges tavaszi hadjárat szolnoki győztes csatájára emlékeztek a hét végén. A hadijátékot megelőzően a hagyományokhoz hűen koszorúkat helyeztek el a hősök tiszteletére állított emlékhelyeken.
A jelen és a múlt katonái egymás mellett tisztelegtek a Szolnoki csata Szabadság téren álló emlékműve előtt. 171 évvel ezelőtt március 5-én Damjanich János seregei vereséget mértek a császáriakra, előkészítve ezzel a dicsőséges tavaszi hadjáratot. A csatában mintegy 12 ezer ember küzdött a szabadságért. Rájuk, tetteikre emlékezett a megyei kormánymegbízott, a város polgármestere és alpolgármesterei, a megyei közgyűlés elnöke, a Szolnokra települt fegyveres szervezetek parancsnokai, a Fidesz- KDNP, valamint a Szolnoki Többség frakciószövetség. A megemlékezés a Lengyel légió utcában folytatódott. A két nép közötti barátság jó példája volt a Szolnoki csata, melyet Bajza József “Szolnok mellett” c. versével idéztek meg.
“Véres harcból most jövének, hangja víg a had zenének, győzedelmet hirdető. Mondják ebben a nagy ütközetben 8000 német veszett el, s Szolnok tája vérmező.”
A verset követően a Szolnoki Lengyel Nemzetiségi önkormányzat elnöke Bátori Zsolt beszélt a közös múltról.
“A múltra való emlékezés nem más, mint a jövő előtti elkötelezettség. Ezeket a szavakat II. János Pál pápa vetette papírra, akinek születésének 100. évfordulóját ebben az évben emlékezünk. Most, amikor a honvéd harcok mártírjainak emléke előtt tisztelgünk, talán érdemes felidéznünk ezt a gondolatot. Hiszen nem öncélúan kell megemlékeznünk a történelmünkre, és nem csupán merengnünk kell a múlton.”
Az emléktábla előtt a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének nevében Tomasz Trzcinski ezredes, katonai attasé is tisztelgett. A megemlékezést a Wysocky Légió Hagyományőrző Egyesület díszlövése zárta.