Drasztikusan megfogyatkozott a vetési varjak egyedszáma környékünkön. A korábban közönségesnek számító madarak szinte teljesen eltűntek. A nyolcvanas években mezőgazdasági kártevőként számon tartott- így közellenségnek kikiáltott varjak kapcsán ma már más a vélekedés: azt mondják- “szegényebb volnánk nélkülük”.
A Széchenyi övárok fölött köröző varjak. (5252 kb. 31:58) Ritka látvány, ami 40- 50 évvel ezelőtt fel sem tűnt volna. Akkor ugyanis még tömegével élt környékünkön a vetési varjú. A helyzet pár évtizede azonban gyökeresen megváltozott. Mondja Urbán Sándor.
“A nyolcvanas években indított egy ilyen irtóhadjárat volt, hogy a vetési varjak azok óriási mezőgazdasági kárt okoznak és ennek következtében mérgezték őket és a varjú nagyon nehezen tudja utolérni a korábbi állományát- így Szolnok térségében is.”
A Jászkun Természetvédelmi Szervezet elnöke szerint mindezt tetézi az éghajlatváltozás is. A Lengyel- Orosz síkságról hajdan millió számra telelni érkező madarak ugyanis már hazájukban is elég melegnek találják a fagyos hónapokat- így útra sem kelnek. Ez akár még jó hír is lehet a vetésükért aggódó gazdáknak ha nem vesszük számításba, hogy a varjú esetleges eltűnésével a biológiai sokszínűség is sérülne, ráadásul a tetemes károkat okozó cserebogarak pajorjait sem lenne ami elpusztítja.
“Nincs hasznos és káros állatfaj- mondjuk madár- a természetben, csak szükséges van. Ennek is megvan- mármint a varjúnak a vetési varjúnak is, vagy a másik nem igazán kedvelt madár mondjuk a seregély megvan a maga szerepe a természetben.”
Sokan még emlékezhetnek rá, hogy a Zagyva parti nyárfásban annak idején mintegy 1000 párból álló kolónia költött, mára azonban hírmondójuk sem maradt. Ezért is érdemes megfigyelni a szórványosan feltűnő kisebb varjúrajokat a város területén.