Nincs kerek évfordulója ugyan, mégis mérföldkő a magyar színjátszás modern kori történelmében 1971. január tizenötödike. Ezen a napon volt örkény István Macskajáték című drámájának ősbemutatója a szolnoki Szigligeti Színházban.
A szolnoki színház a 68/69-es évadban már bemutatott egy örkény- darabot. A “Tóték” annyira lenyűgözte a szerzőt, hogy megígérte, záros határidőn belül új színdarabot ír a Szigligeti Színháznak. Macskajáték című kisregényét dolgozta át színművé, kétrészes tragikomédiává.
“A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik (akit ez esetben Paulának hívnak) minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép… Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is húszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.”- foglalta össze a hatvanas években játszódó cselekményt a darab előszavában örkény István.
A Macskajátékot a Tótékhoz hasonlóan az akkor alig 27 esztendős, jászberényi születésű Székely Gábor rendezte, aki 1971-től 1978-ig volt a szolnoki teátrum főrendezője, illetve igazgatója. Az 1971. január tizenötödikén tartott ősbemutató a magyarországi színházi évad legjobban várt előadása volt és sem a kritikusok, sem a nézők nem csalódtak. A szolnoki ősbemutatón özvegy Orbánnét Hegedűs Ágnes alakította, Gizát, a nővérét pedig Koós Olga. Paula szerepében Gyimesi Pálmát láthatta a közönség, Csermlényi Viktort pedig Bángyörgyi Károly alakította. Bár a szolnoki “Macskajáték” országos szenzációt keltett, televíziós felvétel végül csak az 1977-es, Pesti Színházban rendezett előadásról készült.