A dohányzás világnapja

Rágyújtasz? Köszönöm, már nem élek. Vele. Halálos tréfa a cigaretta, a szivar, a pipa. Mindenki tudja, aki rágyújt, mégis szívja öreg és fiatal, nő és férfi a költőien bűzrudacskának is keresztelt halálra valót. Ki, mire fogja a szenvedélyt: amint abbahagytam, máris meghíztam, mint egy malac, fölment a vérnyomásom. Így az egyik. Ha ideges vagyok, megnyugtat – így a másik -, legalább nem üt meg a guta. A kávé cigaretta nélkül olyan, mint a szerelem öröm nélkül – állítja a harmadik. Szóval érv annyi mellette, amennyi csak kell. Tény viszont, hogy aki dohányzik, az a rákkal cicázik és a rák soha nem viccel. Hallom, amint gyerekkori cimborám odatromfol: valamiben csak meg kell halni. Nyolcvan-nyolcvanöt cigarettát füstölt el naponta. Másik kedvenc mondása is itt csöng a fülemben: egészségesen nem érdemes meghalni. Nem töltötte be a negyvenet, amikor két évnyi rettenetes kínlódás után megadta magát a kórnak. Nem meghalni kell egészségesen. Élni. Jól.