Együtt maradtak. A Gyulai Művésztelep egykori alapítói és legtehetségesebb követőik mutatkoznak be mától a Szolnoki Galériában. Az alkotóközösség idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját.
Műveikben összeolvadtak, eggyé váltak.. mégis egyéniségek maradtak. A pályán töltött 4 évtized bebizonyította, hogy érdemes volt. Érdemes volt vidékre utazni. Érdemes volt a trendek ellen lázadni. Harmincas éveikben jártak amikor mesterük: Tóth Tibor festőművész először invitálta őket Gyulára…. De kik is valójába Õk?.. Az egykor puszta érdeklődésből ecsetet ragadó festőpalánták a Rákosligeti Képzőművészeti Szakkör egykori tagjai, akiket friss fuvallatként ért a vidéki élet megannyi ihletet adó íze. A lazuló diktatúra- akkor.. a hatvanas évek végén- a művésztársadalmat a realizmus elvetésére ösztönözte. Ám ők- a “gyulai csoport” éppen a realizmus újradefiniálásával lázadt…. közben pedig dokumentált: csendben és kitartóan festett, szoborba öntött, s hűségesen őrködött a cél- az eltűnésre ítélt kispolgári életmód képi megörökítésének tisztasága felett… Régen volt. Ma már többségük érett, neves festő vagy szobrász. Most, hogy ismét együtt vannak mint egy nagy család- újra megtalálták a közös hangot. A tehetség, az elhivatottság hangját, amiből most meríthet a szolnoki közönség is egészen november 30.- ig.