300 éves álom. Generációról generációra hagyományozódott Magyarország talán legrégebbi fejlesztési elképzelése. A Duna és a Tisza összekötése az 1700-as években merült fel. Több elképzelés is született, de a csatornának csak az első szakasza épült meg. Idén, ha a konkrét megvalósítás nem is, de a tervezgetések újra beindultak.
A magyar gazdaság egyik legérdekesebb eleme a Duna és a Tisza összekötésének a szándéka. A gondolat nagyon régre vezethető vissza, egészen az 1700-as évekig. Akkor a sószállítás biztonságát akarták növelni a két folyó közötti csatornával. A nagyszabású terv azonban a feledés homályába merült. Körülbelül 50 évenként leporolták a terveket és új álmokat szövögettek, mígnem 1947-ben munkát kellett biztosítani az állastalanoknak, így elkezdődött az építkezés. Az első szakasz -Dunaharasztitól Dabasig- elkészült. Azóta a horgászok vették birtokba a területet. Ma azonban többen ismét úgy gondolják, meg kell építeni a csatornát. A cél felé vezető út első lépéséhez a lehetőséget az Európai Uniós vidékfejlesztési program, a Leader plusz teremtette meg. Ennek keretében egy konferenciát szerveztek Rákóczifalván. Egy 2008 márciusában készült terv alapján a csatorna Dunaújvárostól indulna, majd érintve Nagykőröst Tószeg és Szandaszőlős között csatlakozna a Tiszába. Egyes becslések szerint a csatorna építése körülbelül félmillió embernek biztosítana munkát. Azt azonban, hogy a már 300 éve dédelgetett álom mikor valósulhat meg, egyelőre senki nem tudja.