Grammonként gyűlt a zsákmány a Holt- Tiszán rendezett női horgász világbajnokság résztvevőinek szákjában. Ami máskor átok, most mennyei ajándék volt- a törpeharcsa invázió állandó kapást garantált, mégha oly lassan gyarapodott is a zsákmány.. legalábbis súlyra.
Még mondja valaki, hogy a horgászat nem nőies sport. A Holt- tiszai kettes versenypályára kilátogatók fejében bizonyára meg sem fordult a kérdés- többen ugyanis a bámészkodás mellett nemegy fortélyt lestek el a versenyzőktől. Nehézbombázókkal- többnyire 10 méter fölötti botokkal szálltak ringbe a versenyzők. Egy- egy ilyen készség tűrése igen széles skálán mozog: a tűhegyes spicc, a hajszálvékony damil akár több kilós hal partra kényszerítésére is alkalmas. Ebből azonban ottjártunkkor egyet sem láttunk, pedig a holtágszakaszról 2 héttel korábban már kitiltották a horgászokat. Pihentették a vizet. A versenyzők így szűz terepen kezdhették meg az etetést, majd a horgászatot. A versenynapok időjárása fölöttébb változatos volt. Helyt kellett állni kánikulai melegben épp úgy, mint erős- hideg szélben és esőben. A hozzáértők szerint a fronthatás nagyban befolyásolta- méghozzá nem éppen kedvezően- a halak étvágyát. Nincs azonban szégyenkezni valónk. A Holt- Tisza remek horgászvíz. Itt bármi megtörténhet.. Ezért volt kéznél a merítőszák, még akkor is, ha ezúttal nemigen kellett használni.