Új otthonra leltek a szolnoki csipke mintarajzai. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Damjanich János Múzeumban helyezték el Hagyák Stefánia csaknem 100 éves rajzait.
A jellegzetes, magyaros, úgynevezett „körmönfont zsinór” alapú varrottcsipke-technika az 1920-as években alakult ki Szolnokon. Ez a sajátos zsinór adja a minták rajzolatát, kontúrját. Érdekessége, hogy kézzel, horgolótű és minden más segédeszköz nélkül készül. A szolnoki csipke első ismert készítője Hagyák Stefánia, egy nagy művészi tehetséggel megáldott kézimunkakészítő volt. A mintavilágot és a technika egyes elemeit Erdélyből hozta magával. A szolnoki csipke az 1940-es évek végéig nagy népszerűségnek örvendett. Terítők, gallérok, nippek kerültek az otthonokba belőle. Az ötvenes évektől azonban a feledés homályába merültek az egykor oly népszerű minták. Ha már a szolnoki csipkét nem sokan készítik napjainkban, Hagyák Stefánia fennmaradt mintarajzai mostantól a Damjanich Múzeum textilgyűjteményébe kerülve őrzik a szolnoki kézművesség e jellegzetes emlékét.