Haló ruhák. Így nevezik a régészek azokat a viseleti tárgyakat, melyekben utolsó útjukra kísérték egykor az elhunytakat. A jászberényi Nagyboldogasszony Templom kriptájából tavaly napvilágra hozott maradványok restaurálását a Damjanich János Múzeum koordinálja. A tárgyak konzerválását helyben oldják meg. Az eljárást stábunk is megörökítette.
Versenyt futnak az idővel a Damjanich János Múzeum restaurátorai. A jászberényből ideszállított ruha, koporsó és hajmaradványok ugyanis gombásodásnak indultak. Amíg a Nagyboldogasszony Templom kriptájában a 100%- os páratalom természetes módon óvta a romlandó anyagokat, addig a múzeum pincéjében mesterségesen kell megteremteni a klimatikus viszonyokat. A temetkezési tárgyak és textiliák az 1786- és 1842 közötti időszak viselettörténetébe engednek bepillantást. Az un. “haló ruhák”” nem ismeretlenek a muzeológusok számára. Az évszázados textíliákat tiszta alkohollal permetezik. Ezzel igyekeznek lassítani a bomlási folyamatot.
A restaurálást egyébként már megkezdték. A budapesti Képzőművészeti Egyetemen az inenn elszállított bőr és fa tárgyakat vették kezelésbe
egy szintén budapesti textilrestaurátor 2 főkötőt
egy posztónadrágot és egy posztókalapot varázsol újjá