Lombfakadás előtt a szolnoki Gerle utca. A belvárosi lakóövezet egyik társasháza immár negyed százada, hogy szövetséget kötött a természettel. A homlokzaton felfuttatott szőlőtő ágainak együttes hossza meghaladja a 80 métert.
Szolnok és környéke ugyan távol esik a történelmi borvidékektől- a szőlő azonban itt is jól érzi magát. A meséből ismert égigérő paszuly mintájára a belvárosi Gerle utca egyik háztömbjére immár 27 esztendeje kúszik kitartóan a képen látható növény. Jelenleg a harmadik szinten tart. A szintfelelősök- merthogy ilyenek is vannak- igyekeznek a szomszédok kedvében járni. Egyetlen szőlőtő árnyéka igy ügyel egyszerre 12 lakás klimájára- a hamarosan kilombosodó növény fás szárának hossza az oldalhajtásokkal mintegy nyolcvan méterre tehető. De nem szóltunk még a termésről. Pedig ősszel az is van bőven. Igaz- a sötét, apró szemű gyümölcs nem tartozik a legnemesebb fajták közé- a társasházi szüretet számon tartja egy ismerős borász- aki az emeletről lehordott szőlőszemeket évről- évre színezőanyagnak használja fel.