Köszöni elege van a belváros zajából a Hotel Pelikán mellett veszteglő szekérnek. Bizonyára sok járókelő fantáziáját mozgatta már meg a szirupos csendélet és lopva tekintett körül- hol is a kocsma bejárata, ahová a fuvaros betért.
De minő csalódás- az ivó eltűnt, vagy tán nem is létezett soha.
…lehet, hogy hősünk épp a szomszédos cipőboltban kutat lábbeli után?…netán a rockbazár kirakatában látott meg valami érdekeset? Sokkal valószínűbb, hogy a lakberendezési üzlet választéka vonzotta. Járművét ugyanis ennek szomszédságában parkolta le.
Nem… Mégsem! A keleti rattanfotel és pillekönnyű színes kelmék egész biztosan haszontalan lommá válnának szikár otthonában. Nem is beszélve a fenyőből készült nebántsbútorokról, melyek kérges markában könnyen beszennyződnének, s holmi tűzrevalónál nem vinnék utóbb többre….
Merengésemből egy hozám intézett kérdés józanít ki-” Érdekli?.. Eladó.””
..””nnn.Nem!… csak úgy nézelődök.””- válaszolom kurtán
félszegen
miközben fényképezőgépem ügyetlenül visszatuszkolom tokjába.
Az kéne még! Mit kezdenék éppen én a rozzant alkalmatossággal. Nem mondom- a rajta pihenő hordó lehet